Volt karácsony, amikor még zsírjuk sem maradt

Horváth Józsefné a Liget otthonban tölti a karácsonyt, gyermekei betegek, nem tudják elvinni most az otthonból. A 86 éves kaposvári nyugdíjas óvodában dolgozott szakácsnőként. Hét testvére közül öten meghaltak. Még mindig élénken emlékszik az együtt töltött karácsonyra.

– Az ötvenes évek világában nem lehetett semmit se kapni, magunk főztük a szaloncukrot, mindig sütöttem mézes krémest, a fára meg vízbe, lisztbe forgatott dió került díszítésként – mesélte Irénke néni.

Réffi Ferencné négy éve lakik a Liget otthonban. Büszkén mesélte, hogy fiú unokája üzletkötő a fővárosban, lány unokája pedig jogász. Dédunokája, a kis Blanka már hat hónapos, a kedvenc játékszere a dédi szemüvege. Minden évben a családjával tölti az ünnepeket, de az idén az egészsége miatt nem biztos, hogy elmegy karácsonyozni.

– Plafonig ér a karácsonyfa, alatta sok-sok ajándék található, közösen elénekeljük a mennyből az angyalt, a fiam készül halászlével, töltött hússal és sok süteménnyel – mesélte meghatódva Rozi néni, akinek gyerekkorában az ünnepek ugyan szeretetben, de emlékei szerint nagy szegénységben teltek. – Disznóvágás után be kellett szolgáltatni a zsírt, édesapám vágott sövényt és az volt a karácsonyfa – mondta el pityeregve.

Az idősek kilencven százaléka az ünnepeket az otthonban tölti, mert nincs hozzátartozója. De vannak, akiket három-négy napra hazavisznek gyerekeik, unokáik az ünnepekre.

Együtt énekeltek

– Sütöttünk mézeskalácsot együtt, több karácsonyfát díszítettünk fel, meglátogattak minket betlehemező gyerekek is, akiknek nagyon örültek lakóink, hiszen sokan még fiatalon ők is részt vettek ilyenben – mondta el Lelovics­né Tóth Éva, a Liget Otthon szakmai vezetője. – A nővérek az ünnep minden napján többet beszélgetnek az időseinkkel, együtt énekelnek dalokat, próbáltuk éreztetni velük, hogy nincsenek egyedül – jegyezte meg.