A költészet az alapja a jó dalszövegeknek

A magyar rockzene élő legendája, számos sláger dalszöveg írója és a Piramis tiszteletbeli tagja. Horváth Attila volt a Takáts Gyula Megyei Könyvtár vendége a Rock­legendák sorozatban.

– Ön rengeteg nagyszerű dal szövegét szerezte. Mitől lesz egy dal jó?

– A dal attól jó, hogy izgalmas a zenéje, tartalmas a szövege, érdekes és igényes az előadásmód.

– A ma íródott dalok mennyire tartalmasak?

– Kicsit úgy érzem, hogy az idők változásával a dalszövegek is változtak. Nem dolgom megítélni, hogy a mai szerzők milyeneket írnak, ez nem lenne tőlem elegáns. Az azonban biztos, hogy a mi generációnk még úgy tanult meg dalszöveget írni, hogy nagyon sok mindent nem mondhattunk ki, el kellett rejtenünk a sorok között. Ez egy nagyon jó iskola volt. A másik fontos sajátossága a régi daloknak, hogy szorosabban kötődtek a magyar költészet hagyományaihoz. Képekben, allegóriákba rejtve mondtunk ki dolgokat. Ma már mindent ki lehet mondani. A szabadság azonban sok lazaságot, igénytelenséget is hozott.

– Túl könnyű a dolguk ma a dalszövegíróknak?

– Sosincs túl könnyű dolguk. Egyszerűen mások a körülmények, más a környezet. Az élet megváltozott, a szokások és a szórakozási formák is. Ma már egy lemez megjelenése, egy dal megszületése közel sem olyan fontos esemény, mint egykor volt. Régen egy ország várta, hogy egy-egy zenekar új lemeze megjelenjen és örömmel vették kézbe, amikor végre kapható volt. Hallgatták és olvasták a szövegeket a borítókon. Ma ez nem olyan nagy esemény. Akkor ünnepnek számított, ma meg dömping van zenéből. Mi annak idején még lemezeket írtunk, ma már csak dalokat írnak. A kettő között lényeges a különbség, mert egy lemez 10–12 dalt tartalmazott. A lemez meg volt szerkesztve, az elején elindultunk valahonnan és eljutottunk valahova. A világkép, amit közvetíteni akartunk, a dalok összességéből sugárzott. Az emberek egy lemezt végighallgattak többször is.

– Ha ma a közösségi médiában megjelenik egy új dal, rákattintva már meg is hallgathatjuk.

– Aztán öt perc múlva már el is felejtjük. De ha meg is jelenik egy lemez, ember nincs, aki az elejétől a végéig végighallgatná. Vagy legalábbis csak kevés.

– Azért ma is van, aki hajlandó fizetni a zenéért. Mit gondol az online zeneszolgáltatókról?

– Jó esetben valamelyik streaming szolgáltatáson keresztül legális úton hallgatja meg a kedves rajongó. Ez tényleg a jobbik eset, mert legalább valamennyi aprópénzt a szerzők is kapnak, egyébként már mindenki régen ingyen dolgozhatna. Mivel fizikai hanghordozó nincs, ezért a jogdíjak is egészen más struktúrában működnek, mint régebben. Persze mindenben nagyot változott a világ, miért pont a zenében ne változott volna? A mi korosztályunk, meg az utánunk jövők bizonyos nosztalgiával tekintenek vissza a korábbi időszakra.

– Nagyon sok előadóval dolgozott. Legutóbb mikor ragadott tollat és írt dalszöveget?

– Két éve a Mobilmánia lemez jelent meg, azzal párhuzamosan írtam még az új Ómen lemezt. Ez a két nagylemez volt az utolsó munkám. Jövőre tervezünk újabb Mobilmánia albumot.

– Van esetleg kedvenc a saját szerzeményei közül?

– Egyet nem tudnék megnevezni, tizet–tizenötöt fel tudnék sorolni. Ez olyan, mintha egy sokgyerekes szülőtől megkérdezné, melyik a kedvenc gyermeke.

Gazdag életút

Horváth Attila 1952-ben született. Színész is szeretett volna lenni, az általános iskola után a filozófia kezdte érdekelni, jelentkezett is egyetemre, de végül letett erről a tervéről és műszaki iskolát végzett. Költő is akart lenni, ez tulajdonképpen sikerült is, mivel szerzeményei örökérvényűek és végérvényesen letette kézjegyét a magyar rockzenén. Fiatalon sokat sportolt, ma már ez nincs, de a művészetek szeretete megmaradt. Olyan slágereket köszönhetünk neki, mint az Anyám vigasztalj engem, Ha volna két életem, Kívánj igazi ünnepet, vagy a Maradj Velem. Neves előadók énekelték szövegeit, mint a Piramis, a Bojtorján, Cserháti Zsuzsa, Keresztes Ildikó, Ákos, Charlie, de Varga Miklós és Tóth Vera számára is írt már dalt. Munkásságát 2011-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjével ismerték el, 2012-ben pedig Fonogram Életműdíjat kapott, de 2007-ben ő kapta az Artisjus szövegírói alkotói életműdíját is. Nagyon szeret olvasni, szereti a fantasztikus, misztikus sorozatokat. Imád rajzolni, festeni, mostanában számítógépes grafikákat is készít.