Védőruhára és arcmaszkra is szüksége volt a locsolóknak

A Somogy Táncegyüttes néhány tagja, valamint kísérőik fehér védőruhába bújva, speciális maszkkal az arcukon látogatták meg hölgy ismerőseiket. Miután minden háznál elmondták a járványhoz igazított verseiket, bő vízzel locsolták meg a lányokat. A frissítésért cserébe pálinkát és pogácsát is kaptak a férfiak.

Az egyik legismertebb somogyi hagyományőrzőnek azonban nem kellett védőfelszerelés. Máj Péter karádi kanász ruhába bújva locsolta meg unokáját. A nagypapa, lakásának belső udvarán elevenítette fel a húsvét hétfői szokásokat. Unokája, Liza is népviseletbe bújt erre az alkalomra. Máj Péter biztosra ment; háromféle módszert alkalmazott a locsoláshoz. Először szagos vízzel, majd szódával, végül pedig egy nagy vödör vízzel gondoskodott róla, hogy biztosan kiérdemelje a hímes tojást.

– Húsvét második napját, vízbemártós hétfőnek hívták – mondta el Máj Péter. – Az igazi, klasszikus locsolkodás úgy nézett ki Somogyban, hogy a faluba betévedt pásztorok megfogták a lányokat, elvitték magukkal a vályúhoz és alaposan nyakon öntötték őket. A locsolásnak termékenyítő, tisztító és egészségmegőrző szerepe volt. Később azonban szelídült a módszer és már nem az egész vályú vizet öntötték a lányokra, hanem mindössze egy-egy vödörrel.

– Szagos vizet is használtak a fiúk – folytatta a hagyományőrző. – Amilyen növényt, virágot találtak, azt összekeverték vízzel, majd rálocsolták a lányok hajára. Régen ugyanis még nem ismerték annyira az illatos parfümöket és kölniket, ezért használták a szagos vizet. Manapság sajnos kivesztek a régi locsolási módszerek és inkább már csak a skanzenekben mutatják be ezeket. Egyébként nem véletlenül finomult a szokás, hiszen sokszor tragédiával is végződött egy-egy locsolás, mert az átázott lányok megfáztak és tüdőgyulladást kaptak – tette hozzá Máj Péter.