ápolók

2020.06.09. 11:30

Kritikából is építkezik a kórház kitüntetett ápolási igazgatónője

Az ápolók napja alkalmából Kaposi Mór Emléklapot kapott Héra Eszter, a Somogy Megyei Kaposi Mór Oktató Kórház ápolási igazgatója, aki büszke az innovatív intézményvezetésre, s úgy véli: a negatív kritikák is előrébb viszik a hazai egészségügyet.

Lőrincz Sándor

– Ugyanezt vehette át helyettese, Győrfi Rita is. Eszerint a kórházvezetés elégedett az Önök által irányított ápolási munka színvonalával…

– Reméljük, így van, mindenesetre törekszünk erre, ám a kórházvezetés elégedettsége mellett ugyanilyen fontos, hogy a betegek és a munkatársak is elégedettek legyenek. Az elismerés mögött nem egyéni teljesítmény áll, hanem csapatmunka. Kiváló a középvezetői főnővéri csapat, elismerésünk közös érdem.

– A betegek s a hozzátartozók részéről kapnak hideget, meleget is. Hogy fogadja a negatív kritikát? Melyikből van több?

– Mindkettőből jut, ám mivel a személyes kapcsolatunk a betegekkel kevesebb, mint a közvetlen betegellátásban dolgozóké, illetve a mi feladatunk is a betegpanaszok kivizsgálása, így mi többször találkozunk a negatív visszajelzésekkel, amelyeket tárgyilagosan és szakmai szempontból kezelünk.

– S mit tesznek a korrigálásért?

– A kritikák több fórumon érkezhetnek, a betegjogi képviselőn keresztül is, de közvetlen megkeresés útján is. A hibák kijavítása közös feladat, és elsősorban helyben történik. A negatív kritikából igyekszünk tanulni, ám kritika nélkül is azon vagyunk, hogy tanuljunk döntéseinkből és fejlődjünk. A fejlesztés nem a negatív kritikák következtében alakul, hanem vezetői eszközök tárházának alkalmazásával. Nem tagadom: a pozitív visszajelzések mindig jólesnek, nagyon kedves és megható volt az a kezdeményezés, hogy piros szíveket raktak ki az ablakba az egészségügyi dolgozókért. Apróság, mégis sokat jelentett.

– Nem lehet irigylésre méltó helyzetben, mivel az ápolókkal, az orvosokkal és a vezetői team tagjaival is folyamatosan kommunikálnia kell. Ám ha más szemszögből nézzük, akkor mégiscsak kulcsszereplő az ápolási igazgató személye. Annak érzi magát?

– A legnagyobb munkáltatói terület az ápolási igazgatásé; mintegy 1300 munkatárs tevékenységének irányítása a feladatunk. Valóban az ápolásszakmai szempontok érvényesítése a fő tevékenységem, helyesebben a döntés-előkészítéshez az ápolásszakmai szempontok, javaslatok bemutatása a gazdasági és orvosszakmai szempontok mellé. Egyébként valóban irigylésre méltó helyzetben vagyok, ugyanis a fejlesztésekben, előrelépésben maximálisan támogató vezetéssel dolgozom. Moizs Mariann főigazgatónő előrelátó, innovatív csapatával régóta sokat tesz a somogyi egészségügy fejlesztéséért.

– Okleveles ápoló, jelnyelvi tolmács, munkajogi szakjogász, egészségügyi menedzser – néhány végzettség, amellyel rendelkezik. Mely terület áll legközelebb a szívéhez?

– Mindegyik területet tudom hasznosítani, igyekszem több aspektusból tekinteni a feladatokra. Szerintem ez manapság már elvárás a vezetők felé.

– Honnan az indíttatás, hogy az egészségügyet választotta? Volt valamilyen példa vagy szép élmény Ön előtt?

– Személyes példám nem volt. Közvetlenül az érettségi előtt is hezitáltam; a természettudományok iránt érdeklődtem elsősorban, az agrárszakmák vonzottak. Abban az időben indult a diplomás ápoló képzés és úgy gondoltam, ennek a szakmának van jövője.

– Miként élték-élik meg a koronavírus okozta járványhelyzetet?

– Még benne vagyunk az események sűrűjében, így objektív véleményt csak később tudok mondani. Az biztos, hogy sok feladatot kellett ellátni úgy, hogy korábban ebben nem volt gyakorlatunk. Más az elméleti ismeret, és más mindezt gyakorlatban kivitelezni. Kétségtelen, hogy a kollektíva tudása legjavát mozgósította, mozgósítja, hozzáállásuk példaértékű. Fontosak lesznek a továbbiakban a most megszerzett tapasztalatok.

– Több mint két évtizede követi a megyei kórház fejlődését. Tanúja lehetett a kiteljesedésnek, de a hazai egészségügy anomáliáival is szembesül. Miként látja mindezt belülről, és milyen rendszerszintű javaslatai lennének?

– Nagyon büszke vagyok arra, hogy részese lehettem a fejlődésnek, amelyhez a saját tudásomat, tapasztalatomat is hozzátehettem. Biztosan alakítanék egy rendszeres szakmai fórumot, ahol az egészségügyi ágazat vezetése találkozna az ápolási igazgatókkal, és újra elindítanám az országos vezetőápoló tevékenységét.

Jól megfér két dudás egy csárdában

Arra a kérdésre, hogy ki vagy mi ad folyamatos bátorítást, s erőt a mindennapok elviseléséhez, Héra Eszter azt mondta: elsősorban a családomból merítek erőt.

Héra Eszter férje a Toldi iskola vezetője. S hogy két dudás jól megfér-e egy csárdában? Az ápolási igazgató szerint igen. Azt mondta: otthonukban nem „igazgatják” egymást, inkább még több megértéssel vannak egymás munkája iránt.

S ami még erőt ad az ápolási igazgatónak az a természet, illetve a sport. – Erőteljesen motiválnak a kollégák is, akik előremutató, új ötletekkel állnak elő – mondta Héra Eszter –, de kutyabolond is vagyok...

„Talán már nem vagyok gyüttment”

Héra Eszter régóta Kaposváron él, jóllehet, nem tősgyökeres somogyi. Azt mondja, az Alföld után egyből elvarázsolta a táj. – Nemcsak a zselici dombokat szeretem, igazi Balaton-rajongó vagyok – tette hozzá. – Emellett különösen kedves nekem a Dráva vidéke is. A somogyi megyeszékhely csodaszép, harminckettő éve itt lakom, talán most már nem vagyok „gyüttment”. A viccet félretéve, különlegesnek találtam az itteni ételeket, például kapormártásról azelőtt sohasem hallottam, de az egyik kedvenc ételem lett. Szeretem a somogyi nyelvjárást, a tájszavakat, amelyek szerencsére nem koptak ki a közbeszédből.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában