Sváb koszorú ékesíti a fát

Bár most is közel húsz külföldi család lakik Pusztaszemesen, volt idő, amikor ennél sokkal több sváb élt a településen. Az 1700-as években németeket telepítettek ide, mivel többször is elnéptelenedett a település. A sváb gyökerek őrzésében elhivatott polgármester, azonban ennél jóval részletesebb ismeretekkel bír a nemzetiségi történelemről.

– A kapási hegyen állt az eredeti falu, majd onnan költöztek át fokozatosan a mostani lakóhelyükre a pusztaszemesiek – mondta Csicsa Dániel polgármester. – Nagyon sok volt a Krezinger és Geiger nevű lakó, ezért mindenféle előnévvel – szőrös, berci – látták el őket.

A falun meglátszott, hogy svábok lakták. A zárt közösség szép rendben tartotta szűkebb pátriáját, az építészetben pedig még ma is visszaköszönnek a sváb emlékek. Ezért is áll Pusztaszemesen a Petőfi utcában több tornácos lakóház műemlékvédelem alatt.

A leszármazottak és az idősek ma is szívesen mesélnek a régi szép szokásokról. Baumann János nagyapja egykor a kocsmáros volt Pusztaszemesen; az Állj meg sárga, itt a piros alma csárdát vezette. – Széchenyi Zsigmond parcellázott itt, és a nagyapa hazajött Amerikából, majd itt vett 32 hektár földet, és ideköltözött – mondta a 88 éves férfi. – A csárdánál is állt májusfa, s persze valamennyi eladó lánynál.

Az idén a sportpályánál helyezték el a hántolt kérgű fenyőt, amelyre a német nyelvterületen jellemző koszorút helyeztek.

A nemzetiségi múlt egy darabját őrizte a kakasütés is, ám azt ma már nem tartják a szemesiek állatvédelmi okok miatt. Bár a településvezetés igyekszik feléleszteni valamilyen állatbarát módon a hagyományt. – A svábok nagyon összetartóak voltak – mesélt tovább Baumann János, aki kertjében, a diófa alatt fogadott minket. – Szép hagyomány volt a batyusbál, ahová mindenki nagyon készült. Egyik menyecske finomabbat főzött, mint a másik. Télen tartották a kládázást a disznóvágások idején. Az is hatalmas élmény volt, amikor az utcán végigvonultak a kládások, táncolva és maskurázva.

Hangoskodással hívatták meg magukat a disznóvágásra

Azok voltak a kládások, akiket a rokonságból vagy ismerősök közül nem hívtak meg a disznóvágásra. Tulajdonképpen a hangoskodással hívatták be magukat a disznótorra. Baumann János (képünkön) szerint akkoriban olyan svártli készült, hogy a mai hentes­áruk a kanyarban sincsenek hozzá. – Az volt az egyik titka ennek, hogy a sváb ember nagyon jó füstölőt tudott építeni – mondta Baumann János. – Az általam füstölt finomságokat még az unokáim is szívesen fogyasztották – tette hozzá büszkén az idős férfi.