Jobbágybíró őse a császári udvarban is megfordult

A hetvenedik életévét nemrég betöltő nyugdíjas jelenleg is négy nagytestű ló és egy csikó gazdája. Elmondása szerint volt kitől örökölnie az állatok szeretetét: valamennyi felmenője, így az általuk ismert legrégebbi ősük, Bódis Mózes jobbágybíró, állattartással is foglalkozó nagygazda volt. Róla azt is feljegyezték, hogy 1850-ben gyalog ment Bécsbe, hogy a császárnál járja ki a robot eltörlését.

Az ősök utáni kutakodás amúgy a felesége érdeme, aki a velük kapcsolatos írásos emlékek összegyűjtésén kívül a családfájukat is elkészítette.

A lovai pedig mindennél többet mondanak gazdájukról: erősek, izmosak, a szemük csillogó, szőrük olyan fényes, mintha frissen lakkozták volna őket. A párja szerint a patájukat is minden nap tüzetesen átvizsgálja a férje, nehogy bármilyen apró tárgy is sérülést okozzon nekik.

A jelenlegiek közül különösen büszke Bársonyra, aki már tizennégy éve szolgálja hűségesen, miközben nyolc csikót is ellett.

– Rendkívül okos lény, aki nemcsak a szekeret húzza, de a társai betanításában is nagy segítségemre van – simogatta meg szeretettel az idős kancát. – Állatorvos akartam lenni, de a sokszoros túljelentkezés miatt inkább a keszthelyi egyetemet választottam. A fontos az volt, hogy állatokkal foglalkozhassak – váltott témát az egykori agrármérnök. Elmondta, hogy Görgetegen került közvetlen kapcsolatba a lovakkal is, nyolc éven át az egyik hátason járta be a hozzá tartozó településeket, amely napi szinten hetven kilométeres lovaglást jelentett számára. Az állatokkal való törődés egyébként már gyerekkorában is feladata volt: amíg szülei a földeken dolgoztak, addig, alig hétévesen, neki kellett ellátnia az állatokat. Azért a földművelés sem állt távol tőle, tízévesen már felnőttek között kaszált, és később is sok időt töltött a mezőn. Ma is minden reggel ötkor kel és késő estig dolgozik. A lovaknak két hektáron maga termeli meg az eleséget, mellette nem kis szőlő és kaszáló teszi teljessé a családi gazdaságot.

Nagy terv a lovas turizmus

Kovács István 1986-ban a csurgói szakmunkásképző iskola főállású oktatója lett, ahol jelenleg is státuszban van, és pedagógusi tanúsítványt is szerzett. Kezei közül nem csupán jól felkészült állattenyésztők kerültek ki, de felnőtteknek is segített az ezüst- és aranykalászos gazda minősítés megszerzésében, a környék vállalkozóinak pedig pályázatok megírásával szerzett jelentős anyagi támogatást. Bár 2008-ban nyugdíjba ment, mind a mai napig tele van tervekkel: az unokájával például lovas turizmus gondolatát dédelgetik, amihez azonban szerinte még sok feltételnek kell teljesülnie. A lovak mindenesetre már megvannak hozzá…