Rímbe szedték ezt a biológiai világháborút is az idős szerzők

Régen szárba szökkent az elvetett mag, hiszen Szőke József, a Somogy Megyei Szeretet Szociális Otthon intézményvezetőjének ötlete nyomán megvalósuló Őszikék versírópályázatra évek óta nagy kedvvel jelentkeznek a megye szociális otthonainak a lakói. A többnyire idősebb korosztályú ellátottak – közöttük egy 96 esztendős szerző – ezúttal is örömmel juttatták el legújabb szerzeményüket, hogy számot adjanak arról, mi készteti őket versírásra, az élet mely szegmense jelenti a legfőbb motivációs erőt arra, hogy tollat ragadjanak, és rímekbe vagy szabadversekbe tömörítsék gondolataikat.

Kilenc intézmény, illetve telephely 24 lakójának műveit olvasva bebizonyosodott, hogy általában az állandó értékek körül forog a szerzők témaválasztása. Az istenes versek mellett a hazafiság, az otthonlét is sokakat foglalkoztat, de a táj- és a szerelmi líra szintén jelen van e nagy gonddal „egyberostált” kötetben, melynek újszerűségét az adja, hogy néhány alkotó a koronavírust is versbe emelte. Ez érthető, hiszen e „biológiai világháború” – ahogy egyikük fogalmaz – sajnos mindennapjaink kéretlen kísérője lett.

Tóth László Norbert, a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság Somogy Megyei Kirendeltségének igazgatója előszavában köszönetet mondott valamennyi alkotónak és segítőiknek, hogy az idei Őszikékkel is valódi ajándékkal lepték meg az olvasókat, amely erőt és biztatást ad, s újfent bebizonyosodott Petőfi igaza, aki szerint a költészet „olyan épület, / Mely nyitva van boldog-boldogtalannak, / Mindenkinek, ki imádkozni vágy, / Szóval: szentegyház, ahová belépni / Bocskorban sőt mezítláb is szabad.”