Fél évet töltött a járvány sújtotta Olaszországban a kaposvári diáklány

– Indulás előtt lehetett már valamit hallani a koronavírusról?

– Mivel az olasz egyetem későn küldte el a szükséges dokumentumokat, csak január 29-én, két nappal az indulásom előtt tudtam meg, hogy valóban utazhatok. A hírekben ugyan tájékozódtam a vírusról, de nem számítottam rá, hogy Európában is óriási méreteket ölthet. Február közepén regisztrálták az első koronavírus-fertőzöttet Olaszországban.

– Milyen volt az olaszok hozzáállása a közelgő járványhoz?

– Félelemnek semmi jele sem volt, nem vették komolyan a figyelmeztetéseket. Délen az első hivatalos korlátozásokat is csak február végén vezették be. Mivel az olaszok nagyon társasági emberek, ezek után is gyakran előfordult, hogy a közeli szomszédok összejárták.

– Milyen volt a közhangulat az egyetemisták körében? Hogyan változott ez a félév során?

– Februárban a külföldi hallgatók számára olasz nyelvi kurzust tartottak az egyetem épületén kívül. A diákok közül sokan részt vettek még a velencei karneválon, ezt követően a legtöbben önkéntes karanténba vonultak, de voltak olyanok is, akiket az országuk azonnal hazairányított. A kurzus utolsó hete már online zajlott, a félév pedig március 5-én kezdődött, ekkor már kijárási tilalom volt érvényben.

– Volt lehetőség a program megszakítására és hazautazni?

– Mind a kinti, mind a magyarországi ismerőseim közül sokan döntöttek a hazautazás mellett, az igazolt költségeiket meg is térítették, így kár senkit sem érhetett. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem ránk bízta a döntést, nekem azonban meg sem fordult a fejemben, hogy hazajöjjek. Az olaszországi tanulás régi álmom volt, és egy korábbi adminisztrációs hiba miatt egyszer már elestem a lehetőségtől, így mindenképp maradni szerettem volna. A kijárási tilalomnak köszönhetően nem éreztem, hogy akár saját magamat, akár másokat veszélybe sodornék ezzel. Az alapítvány egyébként közzétett egy felhívást azok számára, akik a fogadó országukban maradtak. Ennek keretein belül rövid videók segítségével üzenhettünk egymásnak, a videók az alapítvány Facebook-oldalán most is elérhetőek.

– Hogyan hatott az online oktatás bevezetése olaszországi, illetve magyarországi tanulmányaidnak az elvégzésére?

– Magyarországon a tantárgyakat viszonylag könnyebb volt teljesíteni, nagyobb lélegzetvételű beadandókkal többnyire megszerezhető volt a megfelelő jegy. Könnyebb volt abból a szempontból is, hogy nem kellett hazautaznom a vizsgákra, ez anyagi megtakarítást is jelentett. Olaszországban ezzel szemben jellemzően ragaszkodtak az előre meghatározott követelményekhez és a hagyományos vizsgákhoz, melyek online felületen ugyan, de a szokásos rendben lettek megtartva.

– Történt olyan esemény, ami mélyebben érintett, ami más megvilágításba helyezte a járványról kialakított képet?

– Északon rettentően magas volt a halálozások száma, annyira, hogy a hadseregnek kellett konvojokkal elszállítani a koporsókat. Az olasz sajtóban mindenhol látni lehetett az erről szóló híreket, képeket és videófelvételeket, ez volt számomra igazán megrendítő és rémisztő. Emellett láttam, hogyan váltak az emberek sorra munkanélkülivé, ennek következtében pedig kiszolgáltatottá. Tanúja voltam, amint kétes megjelenésű alakok garázsokból osztogattak élelmiszercsomagokat, ezzel téve a lekötelezettjeikké a szegényebb rétegeket. Külső szemlélőként úgy vélem, az összetartásnak hála a vártnál enyhébb érzelmi károk érték az olasz népet. Az emberek egymásban tartották a lelket, minden este kiálltak az erkélyre tapsolni, hogy ezzel fejezzék ki hálájukat és tiszteletüket az egészségügyi dolgozók felé, és minden hétvégén minden irányból zeneszó áradt. Folyamatosan éreztették, hogy számíthatnak és odafigyelnek egymásra. Ennek ellenére sajnos az is előfordult, hogy egyesek hasznot próbáltak húzni a kialakult helyzetből, jellemző volt például, hogy szinte vadásztak az egyedül vásárolgató idősekre, és pénzért próbálták rájuk erőszakolni a segítségüket. Fura ezt kimondani, de eddigi életem legszebb időszaka volt, s a nehézségek következtében pedig az egyik legtanulságosabb is.

Életre szóló élmény volt számára

A kapcsolatépítésben és a nyelvtanulásban is nagy hátrányt jelentett a járvány kialakulása és a korlátozások bevezetése. – A nyelvkurzus alkalmával szerzett barátok többsége a karantén beálltával elhagyta az országot – mondta a kaposvári fiatal. – Ennek ellenére úgy gondolom, életre szóló barátságokat kötöttem a lakókörnyezetemben, amit épp a kialakult helyzet segített elő. A nyelvtanulást a koronavírus valamelyest megnehezítette, hiszen korlátozta a kommunikációs csatornákat. Olaszország déli régióiban többnyire nem beszélnek angolul, így rá voltam kényszerítve az olasz nyelv használatára mind a heti egyszeri vásárlások, mind a szomszédokkal való beszélgetések alkalmával.