Hangyarandevú után indult el a„bogaras”professzor karrierje

– Mivel érdemelte ki e díjat?

– A pályázathoz benyújtott témám a rejtett életmódú kár­tevők úgynevezett roncsolásmentes ökológiai kutatásának terén elért eredményeimet foglalta össze, de úgy vélem, a pozitív döntésben szerepet játszottak egyéb kutatási eredményeim, s a növényvédelmi rovartan területén írt könyveim is.

– Növényvédelem, növényter­mesztés, agrárkártevők – néhány téma, amely szakmai múltjában fiatal kora óta meghatározó helyet kap. Honnan ered az érdeklődés? Hátulgombolós kissrácként nagyszülei somogyszili birtokán kézzel szedte a krumplibogarakat, majd szülei vállalkozásában lett a növényvédelem szerelmese?

– Röviden: igen. Bővebben – visszaemlékezve szüleim tanároktól hallott beszámolóira –, már az óvodában, s az alsó tagozaton is kicsit furcsa gyereknek számítottam. Általában hangyabolyok környékén, guggolva voltam megtalálható. Ezt egy alkalommal azzal tetőztem, hogy a megfigyeléseimet tartalmazó, általam írt és rajzolt pár oldalas dolgozat felolvasásával leptem meg osztálytársaimat. Szóval gyermek­éveimre nyúlik vissza a „rovátkolt barmok” iránti vonzalmam, melyet mind a mai napig nem sikerült kinőnöm.

– Tudományos tevékenységében milyen arányban van jelen az elmélet és a gyakorlat?

– Agrármérnök szüleim munkája, vállalkozása döntően meghatározta pályafutásomat, agrárium iránti vonzalmamat, de én mindig inkább elméleti ember voltam. A kezdetektől foglalkoztattak a felszín mögötti háttérfolyamatok. Így például amikor a tavaszi rovarölő szeres permetezések zajlottak, én mindig a rögök közt megbújt barkókat kerestem és viselkedésüket figyeltem.

– Nem kapta meg még, hogy egy kissé bogaras?

– De igen, és büszke is vagyok rá. Sőt, erre egy doktorjelölttel történt beszélgetés is ráerősített, aki egy méheket érintő diskurzust követően kijelentette, hogy „kattant” vagyok. Végül is a doktori cselekményből nem lett semmi, de visszaemlékezve e beszélgetésre, mindig jókedv tölt el. Úgy vélem, az kap csak rövid és hosszú távú pozitív visszacsatolásokat, aki szereti a munkáját. Én e szerencsések közé sorolom magam, mivel a munkám a hobbim is.

– Az átlagfogyasztó tisztában van azzal, hogy kizsigereltük már a földet. Tud valami biztatót mondani a jövőt illetően?

– Nem biztos, hogy túlzottan népszerű leszek válaszommal, mely alapvetően növényorvos végzettségemből és szakmámból következik. Ugyanis hiszek az ok- és időszerű kémiai növényvédelemben. Vallom, hogy napjaink megtermelt és elvárt mezőgazdasági volumene nem lenne realizálható e nélkül. Lehet kemikáliák nélkül is növényeket termeszteni, de ennek hosszú távú alkalmazása esetén mindenképp számolni kell a tömeges éhhalállal. 2050-re az emberiség létszáma elérheti a tízmilliárdot. Ez a robbanásszerű növekedés fokozott hatékonyságot vár el az agráriumtól, melybe a növényvédőszer-használat is beletartozik. Nem baj, ha tudjuk, hogy korunk növényvédelemben használt hatóanyagainak mindenképpen meg kell felelnie a fenntarthatóság kritériumainak. Tehát mindenekelőtt egyes, bűnbakként kikiáltott agrár- és növényvédelmi tevékenységek, eszközök nem emóciókra alapozott felszámolására kellene törekedni, hanem azok a környezetünk igényeit szem előtt tartó, adaptált használatát kellene megvalósítani.

– Most milyen kötettel rukkol elő?

– Régóta foglalkoztat egy, a raktári, termény- és élelmiszer-kártevők biológiáját, ellenük való védekezés lehetőségeit összefogó, fotókkal illusztrált kiadvány elkészítése. Az Agroinform Kiadó gondozásában e könyv lát napvilágot a közeljövőben.

– Milyen tervei várnak megvalósításra?

– E kötettel egyelőre kiírtam magamból nagyobb lélegzetvételű ötleteimet. 2016 óta kissé túlfeszítettem a húrt, melynek azonban minden percét élveztem. Biztos, hogy folytatni szeretném a rejtett kártevők képalkotó technikákkal történő felméréseit és a raktári kártevők fenntartható módszerekkel történő leküzdésének feltérképezését. Rendkívül sok és izgalmas kérdés vár e területeken még feltárásra. E munka azért is szép, mert olyan kutatókkal dolgozom együtt, akik egyben barátaim is, s az elismerés részben az ő érdemük is. Sokat köszönhetek Pál-Fám Ferencnek és Donkó Tamásnak.

– Mi jelent valódi pihenést a professzornak? Csak nem bogarászik?

– De. Alig várom a tavasz elejétől nyár közepéig tartó „rovarszezon” kezdetét, amikor alkalmam nyílik cincér- és díszbogárgyűjteményem gyarapítására. Gyermeki örömmel tölt el, ha egy számomra új, vagy ritka fajjal találkozom. Emellett szeretek olvasni, különösen kedvelem a történelmi regényeket. Nyitott vagyok új kreatív dolgokra is. Szívesen dolgozom fával, illetve a közelmúltban kipróbáltam magam a dioráma-készítésben, és összeraktam egy vármakettet. Nagyon élveztem, bár feleségem nem volt túl boldog a lakásban széthordott szemét miatt.

A professzor tanári adatlapján ez olvasható: „Nagyon felkészült és nagy tudású, jó retorikájú és lelkiismeretes. Segítőkész és jó fej, az anyag lényegét kéri vissza, nem az apróbetűs-zárójeles részeket. Előadásai lányhallgatóság számára a színvonalasság mellett külön audiovizuális élményt is nyújtanak: például ezért (is) kiemelten érdemes minden órájára bejárni.”