Dudás helyett producer lett Iványi Marcell

Iványi Marcell is megszállott. Értékek mentén szervezi-éli az életét. Akár forgatókönyvíróként, rendezőként, producerként van jelen egy-egy folyamatban, a jelhagyás a lényeg, hiszen olyan véges e földi lét, s oly könnyen elhagyható az anyagi világ. Ezt eddig is tudta, de ez az időszak még inkább felerősítette benne, hogy a be- és felfelé hallgatózás, a család felé fordulás, a hozzánk legközelebb állókra szánt idő a legfontosabb szervezőerő, melynek főrendezője csak a szeretet lehet. E „belső” élet ugyan sok ismerőstől elvonta őket, de a világjobbítás szándéka még intenzívebben megjelent a mindennapjaikban.

A közelmúltban stábjával befejezték a tíz epizódból álló Anyaföldünk című dokumentumfilmet, amely főleg rejtett zugokba kalauzolja el a nézőt. Somogyban is több napot forgattak – leginkább Bárdudvarnok közeli településekre irányítva a figyelmet. Iványi Marcellt elbűvölte a Zselic, ahol egykor betyárok éltek. A Zselic szívének személyesen Kaposdadát, a közigazgatásilag Bárdudvarnokhoz tartozó településrészt tartja. E táj nemcsak asszonyszelídségű dombjaival, igézően szép látványával ejtette rabul, hanem az ott élők is megbabonázták természetközeli létükkel, világlátásukkal, örömükkel és rajongásukkal.

– Amikor a település hosszú ideig első embereként tisztelt Forintos Laci bácsi szőlejében beszélgettünk-koccintottunk, éreztem, hogy ennek a vidéknek lelke van – jegyezte meg Marcell. – Dadaképző működött itt, a Szent János-lovagrend emlékére máltai keresztet is állítottak. Bárhol jártam, mindenütt érzékeltem: vendégszerető népek laknak itt, tenyerükön hordozzák az idegent. A Szarkafészek Vendégházban aludtam egy-egy forgatást követően, s ahogy megismertem az azóta barátainkká lett vendéglátóimat, Anitát és Zsoltot, egyre mélyebben fogalmazódott meg bennem: nekem is lesz közöm ehhez a vidékhez. Yvette-tel úgy döntöttünk, keresünk eladó tanyát, amely pihenő- és alkotóházként funkcionálhat. Hegedűs Lajos, felső-dadai tanyatulajdonos sokszor fogott be lovaskocsijába, hogy hajnalban bebarangoljuk a környéket. Megható élményként őrzöm e kocsikázást, mely közben sikerült feltérképezni e vidék valamennyi zegzugát. Egyébként itt születtek már azok az indiai csigaevő kacsáink is, amelyeket jelenleg a budatétényi portánkon nevelünk.

Iványi Marcell elmondta: évekig járt le a Kassai Völgy edzéseire és nyílt napjaira, s nemcsak a lovasíjászat tanulása jelentett oly sok örömet neki, hanem az edzés előtti, kemény kétkezi munka, a futva végzett „háttértevékenység” is. Rabul ejtette az ősi harcmodor, a hozzá társuló szellemiség, a természetesre épülő természetfeletti.

Ezért nem szabadulhat a somogyi tájtól; csakúgy, mint Yvette, aki a Szerelmes földrajz stábját is elhozta ide, mert párja ugyanígy érez. S ha már szóba kerül a világhírű koreográfus-rendező, a Bozsik Yvette Társulat Kossuth-díjas alapítója, a kaposvári Csiky Gergely Színház egykori művészeti vezetője, Marcell azt sem titkolja el: háromszor is beugrott a párja által színpadra állított Kőmíves Kelemen egyik szerepébe.

Mivel mindkét fél művészlélek, megkerülhetetlen volt a kérdés: vajon két dudás jól megfér-e egy csárdában?

– Amikor megismerkedtem ezzel a csodálatos nővel, rögtön lett tíz testvérkém is, hiszen a társulat producereként kezdtem el dolgozni 2007-ben, s nem dudásként – mondta Marcell mosolyogva. – A csárda pedig elég tág, hiszen sok helyen léptünk fel a világban. A művészlét öntörvényűségét szerencsére mi jól kezeljük.

Szó esett arról is: a Nemzeti Színházban már befejeződött az a mesesorozat, amelynek filmes rögzítésére Vidnyánszky Attila Iványi Marcellt és Bozsik Yvette-et is felkérte. Ez a sorozat összekovácsolt egy remek alkotócsapatot, amely az Operett Színház által jegyzett, még a Szétszakítottak munkacímet viselő filmet készíti. A mű egy erdélyi család igaz történetét dolgozza fel; azt mutatja meg, hogy a trianoni szégyenteljes békediktátum következtében miként kerül a família a temesvári házból a Keleti Pályaudvar mögötti marhavagonba. A dalok szövegét Dolhai Attila, zenéjét Cári Tibor írta.

– Mivel a színvonalas magyar komédiafilmek oly keresettek, azt tervezem, hogy somogyi történetekből is készítünk egy filmet hamarosan – újságolta Marcell. – Még nem dőlt el, én rendezem-e, vagy producerként jegyzem, de minden vágyam, hogy megőrződjenek ezek a másokat is érdeklő, izgalmas történetek, kellő teret hagyva tulajdonosaiknak, a mesélőknek.

Szerintem nem véletlenül hívják az ország egyetlen megyéjét Somogy­országnak, hiszen oly sok szín és íz tobzódásának lehetünk tanúi. Én ezt kiterjeszteném a Zselicre is. Zselicország – milyen szépen hangzik, s mily őserő van jelen a múltban és a mában. A Balatontól Pécsig, az Ormánságig hihetetlen az itt rejlő kincs, amelyet vétek lenne véka alatt őrizni. Meg kell mutatni a nagyvilágnak.

Filmbemutató Somogyban is

Iványi Marcell 25 éve, még a férfilét küszöbén készült Szél című kísérleti filmjével írta be magát a világ filmművészetébe. Cannes-ban rövidfilm kategóriában Arany Pálmát kapott érte, melyet számos díj és további, ugyancsak kiemelt figyelemmel fogadott film követett.

Az elismert alkotó legutóbbi művének, az Anyaföldünknek vélhetően ősszel lesz a bemutatója az Uránia Nemzeti Filmszínházban, Budapesten, de Somogy megyében is szerveznek egy premiert; már egyeztettek erről Mester Balázzsal, Bárdudvarnok polgármesterével.