Horrorbaleset után rakta újra össze magát a triálos

– Nem volt könnyű bepréselni magamat a kocsiba – mondta nevetve Molnár Zoltán –, de sikerült. Utána mindenki azt kérdezte, hogy fogok kiszállni, de az is sikerült.

Zoltán húsz éve versenyez, a 4x4 triál sportágban neve gyakorlatilag egyet jelent a biztos győzelemmel. Az egyik legeredményesebb hazai technikaisport-versenyzőnek számít négy EB-győzelmével. Sokan hitték, hogy a szeptemberi baleset derékba töri sportolói karrierjét, ám a legutóbbi somogybabodi megmérettetésen kategóriájában győzelmet aratott.

– Ahogy számítottam rá, olyan érzésem volt, mintha sosem szálltam volna ki a versenyautóból – tette hozzá. – Ezen a versenyen arra voltam kíváncsi, vajon félek-e, de semmi ilyet nem éreztem.

Pedig az elmúlt kilenc hónap nem volt könnyű számára. – Jöttem haza Lengyeltótiból, előttem egy teherautó haladt, és azt hittem, tovább megy – idézte fel a történteket. – Nem így történt, s amikor fékezni kezdtem, már késő volt.

Autója begyűrődött a teherautó alá, a balesetben tizennégy törést szerzett, karjai, lábai eltörtek, jobb kézfejét gyakorlatilag az üvegszilánkok levágták. – Végig magamnál voltam, belső sérüléseim nem voltak valami csoda folytán – idézte fel a horrorbalesetet. – Az arra közlekedők próbáltak segíteni, majd érkeztek a mentők, tűzoltók és a mentőhelikopter.

A Kaposi Mór Oktató Kórházba szállították, ahol az intenzív, majd a baleseti sebészeti, végül a rehabilitációs osztályon kezelték Zoltánt. Öt hét után október végén engedték haza, de már másnap autóba ült, persze nem ugyanabba, hiszen az teljesen szétroncsolódott. – Vettem egy hasonlót – mutatta a járművet, amelyben beszélgettünk. A sebváltónál egy zacskóban ott pihennek a baleset után kezéből kiszedett üvegszilánkok, afféle mementóként.

– A gyújtáskapcsoló burkolata azért van leszedve, mert átrakattam a másik oldalra, ugyanis a jobb csuklómat azóta sem tudom teljesen behajlítani – folytatta. – Persze nem úgy mennek a dolgok, mint régen: csavarok vannak a térdemben, csípőmben, csigolyámban, de megyek tovább, dolgozom és versenyzek, s a szlovákiai Európa-bajnokságon eltökélt szándékom újra nyerni.

Akaraterő és egy kis segítség kellett

Zoltán azt mondta: senki sem hitte, hogy valaha így tudja használni a kezét. – Azt mondták, talán tavaszra tudok enni a jobb kezemmel is, de én már a töltött káposztát ezzel ettem karácsonykor – mondta.

Igaz, a kórházban voltak mélypontjai, de nem adta fel, hiszen sok terve van még és ott vannak a gyerekei is, akikért érdemes volt küzdeni. – Csodát tett velem Kürti Zsolt és csapata, nagyon hálás vagyok nekik, ahogyan a mentésben részt vevőknek és a balatonboglári Dr. Török Sándor Egészségügyi Központ dolgozóinak is.