Helyi közélet

2021.05.11. 09:00

Mindenkiben ott él a vágy egy jobb, szebb és teljesebb életre

A segítő szakmát választók tisztában vannak azzal, hogy emberekkel bánni, személyes tragédiáikkal szembesülni embert próbáló feladat. Hiába tudják: segíteni, rámutatni megoldási stratégiákra csak úgy lehet, ha nem vonódnak be az adott helyzetbe, ám az emóció, és e sokféle szerepkör ambivalenciája néha felülírja a szakmai protokollt. Ezt vallja Bálintné Zöld Zsuzsanna, a lengyeltóti központú, Pogányvölgyi Alapszolgáltatási Központ vezetője is.

Lőrincz Sándor

– Hány település mindennapjait próbálják segíteni?

– Buzsák, Lengyeltóti, Gyugy, Hács, Kisberény, Öreglak, Somogyvár, Somogyvámos, Szőlősgyörök és Pamuk önkormányzata hozta létre azt a társulást, amely révén intézményünk személyes gondoskodást nyújtó szociális-, család- és gyermekjóléti alapellátást biztosít. Bölcsődét működtetünk, a család- és gyermekjóléti szolgáltatás mellett gondoskodunk az idősek, a fogyatékosok nappali ellátásáról, de a házi segítségnyújtás, a szociális étkeztetés, a jelenleg pályázatai keretek között működő Biztos Kezdet Gyerekház is hozzánk tartozik, és a falugondnoki szolgálattal is élő és nélkülözhetetlen az együttműködés.

– Mely területek a „legrázósabbak”? Van-e vágy a „normális” életre?

– Mindenkiben ott a vágy egy szebb és jobb életre. Szolgálatunk a család, valamint a gyermekek védelmét, egészséges testi-lelki fejlődésének elősegítését tartja legfontosabb feladatának, de nem hagyja figyelmen kívül az olyan társadalmi problémákat sem, mint az iskolázatlanság, a munkanélküliség, a szenvedély- és a mentális betegségek kérdése, ugyanis ezek mind-mind a családon keresztül hatnak a gyermekre. A mienk az ország egyik leghátrányosabb helyzetű kistérségei közé tartozik. Négy családsegítő kolléganőnktől a tartós ellátásban lévő családokon kívül többnyire ügyintézéshez kérnek segítséget klienseink. Különböző szociális, családtámogatási és társadalombiztosítási ellátásokhoz, szolgáltatásokhoz való hozzájutásban is közvetítünk, és életvezetési tanácsokkal látjuk el őket. Akadnak, akikben él a vágy a „normális” életre, hiszen folyamatosan érdeklődnek a kormány általi családtámogatási intézkedésekről, így a falusi csok igénybevételének lehetőségéről is, ám a sikert nagymértékben befolyásolják a sokszor rendezetlen tulajdoni, jövedelmi és családi viszonyok. Igyekszünk mindig naprakészek lenni és kiigazodni a különböző szakterületek jogszabályi útvesztőjében, hogy adekvát segítséget nyújthassunk ügyfeleinknek.

– Nyilván volt valami vonzó e terület iránt, ezért pályázta meg három éve az intézményvezetői széket. Korábban is vívta harcát, gyerekkel, szülővel...

– Eddigi pályafutásom alatt a segítő szakmában dolgoztam; huszonegy évet töltöttem el a gyermekvédelemben. A balatonboglári Kikötő Gyermekotthonban végzett munkám meghatározta egész életemet, hiszem, így teljesedhetett ki a hivatásom. Vezetőim, Szegedi István és Balázsné Jarabek Katalin, mindketten kiváló mentoraim voltak ezen az úton. Örülök, hogy kollégáim jól ismerik az ellátottat, a családot, a helyi viszonyokat. Ennek a kötődésnek sokszor pozitív a hozadéka, hiszen a bizalom, az elfogadás és a kölcsönös tisztelet adott. Sajnos, akadnak olyan idős személyek, akik teljesen egyedül élnek. A rokonok távol vannak, netán rossz a kapcsolat, így legfőbb támaszuk a gondozó. Sokszor kellett szembesülnünk azzal, hogy a család nem akar, vagy nem tud gondoskodni idős szüleiről, és minden felelősséget az intézményre, illetve a gondozónőre igyekszik áthárítani.

– Az átlagpolgárok tisztában vannak azzal, hogy meddig terjed az önök kompetenciája?

– Többségük nincs, pedig a hozzátartozóról való gondoskodás elsősorban a család feladata és kötelessége, de ugyanez a bizonytalanság tapasztalható hatóságok, egyes ellátórendszerek részéről is, amikor a családsegítőre hárítanak nem hozzájuk tartozó ügyeket, feladatokat.

– A szociális ellátórendszert sem kíméli a kiégés. Önt idáig elkerülte?

– Nagy felelősség hárul ránk, így nem csoda, hogy a megfelelési kényszer hatására a kiégés, az elkedvetlenedés néha eluralkodik rajtunk. Ez természetes fiziológiás és pszichés folyamat, hiszen olykor a segítő is elfárad, erőt kell gyűjtenie. Ez alól a vezető sem kivétel. Egy volt kolléganőm mindig a főnixmadárhoz hasonlított minket, és milyen igaza volt; valóban mindig képesek vagyunk feltámadni, s új erőre kapni... A megújuláshoz viszont elengedhetetlen az önismeret, az érett személyiség, a stabil családi háttér, s egy olyan megküzdési stratégia, amely segít átlendülni a holtponton. Nekem a sport, a mozgás az, ami elsődlegesen kikapcsol és oldja a feszültséget, de családom támogató szeretete nélkül gyakrabban utolérne a kiégés szindrómája.

– Munkatársaival együtt olykor kapnak köszönetet, vállveregetést védenceiktől, vagy a hála elfelejtett fogalom már?

– Az önkormányzatok és az intézmény működése a kölcsönös, konstruktív együttműködésen, a közös érdeken alapul; ez az érdek az emberek, a családok jóléte és elégedettsége. Munkánk során szerencsére sok köszönetet kapunk mind klienseinktől, mind a polgármesterektől. A pozitív visszajelzés örömforrás, és általa mélyül a hivatástudat is; van értelme a tevékenységünknek.

 

Prevenciós program jelenti a biztos kezdetet

Az intézmény 773 ellátottról gondoskodik. Szociális étkeztetésben 370, házi segítségnyújtásban 334, idősek nappali ellátásában 182, fogyatékos személyek nappali ellátásában 25 fő részesül. Van aki több ellátást is igénybe vesz. Házi segítségnyújtás keretében 40 szakképzett szociális gondozó segíti elő és támogatja a saját háztartásában élők otthoni ellátását. Bölcsődei szakmai egységükben maximális a férőhely-kihasználtság. A Biztos Kezdet Gyerekház az Alapszolgáltatási Központ épületében várja a 0–3 éves korú, intézményes ellátásban nem részesülő gyermekeket, szüleiket, nagyszüleiket. E prevenciós program lehetővé teszi az eltérő élethelyzetből induló gyermekek számára a lehető legkorábban történő problémafelismerést, a korai célzott képességfejlesztést, a hátrányok mérséklését, a lemaradás, kirekesztődés elkerülését.

Fotó: Kovács Tibor

Ezek is érdekelhetik