A mese nemcsak szórakozás, de tanítás is egyben

Kendő, tulipán alakú nemeztálka, gyöngyök, és egyéb csecsebecsék kerültek elő Nyárády Rita, meseterapeuta kosarából, aki nemcsak mesélt, hanem közösen szőtte a történetet a gyerekekkel. Megmozgatta őket és a fantáziájukat is. Elárulta, szükség van rá, hogy a gyerekek saját gondolati képeikre hagyatkozzanak, mert az által sokat fejlődhetnek.

Nyárády Rita mindig is szerette a meséket. 2012-ben új dimenzió nyílt meg előtte, amikor egy könyvesboltban Boldizsár Ildikó: Meseterápia című könyvére rábukkant. Annyira megtetszett neki a téma, hogy még egy tanfolyamot is elvégzett. A hétköznapokon középiskolásokat tanít, és gyakran beleszövi tanóráiba a meséket. – Vannak olyan diákok, akik nagyon hálásak érte, ám akiknél hiányzik az alap, mert keveset, vagy egyáltalán nem meséltek nekik, nem tudnak mihez kezdeni. Ők már elvesztették a kapcsolatot a mesevilággal. Pedig a hallott mese teljesen másképpen működteti a fantáziát. A történet képeit saját maguk képzelik el, a variációknak végtelen a lehetősége. Egy rajzfilm is több a semminél, ám annak láttán nem használják a fantáziát, mert valaki más képeit kénytelenek használni – mondta a meseterapeuta.

– A gyerekek szeretnek játszani, és ezt a tevékenységüket össze kell kapcsolni a meséléssel, mert kívül-belül megmozgathatjuk őket. Mostanában egyre többen rájönnek, hogy egy beszélgetés is mesélés tulajdonképpen. Ha elmondom valakinek az élettörténetemet, vagy akár a napomat. A mese mindent fejleszt. Segít, hogy elfogadjuk önmagunkat, és ezáltal békesség legyen bennünk, ha egy mese segítségével át tudjuk gondolni az élet történéseit, könnyebben megemészthetővé válik, ami történik velünk.

A mese bármilyen élethelyzetben jól jöhet, mert tulajdonképpen nem szórakoztatás, hanem tanítás – világított rá Nyárády Rita, aki szerint nehezen emészthető, vad, rémes dolgok is történnek a világban, amelyek könnyebben emészthetők, ha csupán halljuk és saját képeket társítunk hozzá, mint ha a televízió képernyőjén látjuk azokat.