Már ötven éve a gyógyítás az élete a balatoni doktornak

Azt mondja, ezt csak szívvel-lélekkel lehet csinálni, de őt a hivatása teszi boldoggá. – Még katonaként kerültem kapcsolatba az egészségüggyel, aztán műtősfiú voltam a szívsebészeten, mentőápoló, majd mentőtiszt, aztán tíz évig aneszteziológus intenzivista, három évig körzeti orvos, utána 16 évig mentőorvos, a végén pedig a légimentőknél dolgoztam – sorolta nem mindennapi pályája állomásait Kovács Zsolt. 1991 óta földvári lakos, akkor került ugyanis a mentőkhöz, s helyezte át székhelyét szülővárosából, Tabról Széchenyi Imre kedvenc városába.

– Mindenhol jó volt dolgozni, talán a háziorvoslás volt az, ami a legkevésbé passzolt a temperamentumomhoz – mondta mosolyogva Kovács Zsolt, aki jelenleg nyugdíj mellett az ügyelet szervezésében vesz részt. Ő a szakmai vezető a Zamárditól Balatonszemesig nyújtózó ügyelet koordinálásban. – Jobban szerettem a sürgősségi medicinát, ott a manuális késztetéseimet is kiélhettem. Nagyon szerettem a kisebb-nagyobb beavatkozásokat elvégezni, amelyekhez nagy kézügyességre szükséges. Gyorsan lehetett jó dolgokat csinálni, most is kedvelem ezt, csak már a kezeim nem úgy működnek, mint régen.

Elmondta: sokat köszönhet tapasztalt elődeinek. – Volt egy nagyon kedves mesterem – sebész főorvos –, Csiky Miklós Salgótarjánban, aki Marosvásárhelyről jött és ő mondta, hogy az orvosnak mindig etikusan kell viselkednie, a kézzel végzett tevékenységhez szükséges tudást pedig a műtőasztal mellett megtanulja. Ez vezérelt akkor is és most is.

A Balaton-parton orvosként sosem lehet unatkozni, hiszen a nyáron a fél ország itt pihen. – A szúnyogcsípéstől a keringési zavarokig, szívinfarktusig, stroke-ig, gyomor- és bélfertőzésekig szinte mindennel találkozunk. A koronavírus-járvány különösen nagy kihívást jelentett, mert ez a vírus kiszámíthatatlan, észrevétlenül fertőz, és viszonylag sokáig lappang. A munka is több volt, de nem sokkal több. Szerencsére megoszlott a feladat a kórházak, a háziorvosok és miközöttünk.

Arról is beszélt, mennyivel nehezebb dolguk van a mostani fiatal orvosoknak, mint az ő korosztályának volt. – Az a középgeneráció, akitől tanulniuk lehetne, már nincs itt – mondta. – Elmentek nyugatra, átléptek a privát szférába. A magyar orvosképzésben ugyanakkor a gyakorlati oktatás még mindig kevésbé erős. A mi szakmánknak is sok eleme van, amit az egyetemen nem lehet elsajátítani, kizárólag munka közben, a sűrűjében ragadhat rá a szakemberre.

Fotó: Németh András