Életmódváltás

2021.12.23. 20:00

Az önellátás legyen mindenki B-terve

A lengyeltóti Kiss Zoltán Nitai nagyon törékenynek érzi világunkat, elégedetlen a mai társadalom működésével. Az önellátás jelentőségét hangsúlyozza minden cselekedetével és nem győzi hangoztatni: lehetőleg legyen mindannyiunknak „Bé” terve. Közösségi oldalának ma már csaknem 46 ezer követője van.

Turbéki Bernadett

Kiss Zoltán Nitai öt évvel ezelőtt költözött Budapestről Somogyba. Túlságosan kiszolgáltatottnak érezte magát addigi életében, ezért váltott és választotta a vidéki életet. Azt mondja, nemcsak lakni, hanem teremteni jött a megyébe. Megteremteni mindazt, amire négytagú családjának szüksége van. Nem pénzkeresési lehetőségekben gondolkodott, inkább az önfenn­tartás érdekelte. Gazdaságot kezdett működtetni, mondván: szeretne felkészülni arra, ha a jelenlegi, általa törékenynek vélt rendszer valami miatt felborulna. Közösségi oldalán videókat, interjúkat mutat be ő és még a csoport több tagja arról, hogyan lehet megtanulni mindazt, amit nagyszüleink még tudtak. 

– Kezdetben fogalmam sem volt, hogyan álljak neki. Az első évben például annyi paradicsomot termeltünk, hogy kilószám hordták el tőlünk az ismerősök – emlékezett vissza a házigazda, aki először Somogyvámoson kezdett gazdálkodni. Mindent kiépített, ami az önellátáshoz kell. Napelem, tiszta vizű kút, esővízgyűjtő, palántanevelde, kert és egy ökoház biztosította a túlélést. Épített egy hobbitházat is, amely a maga 28 négyzetméterével akár lakható is lett volna. 

– Sokat tartózkodtam benne, mert nagyon jó volt, ám a család miatt inkább a házban éltünk – mondta a negyvenhat éves családapa. Gyermekei iskolába járatása miatt közelebb költöztek Fonyódhoz, így ma Lengyeltótiban élnek. – Szeptemberben költöztünk ide. Ez a telek 1400 négyzetméter, ami kicsit nagyobb, mint a korábbi volt. Tökéletesen alkalmas arra, hogy egy négytagú családot ellásson úgy élelmiszerrel, hogy ne legyen kiszolgáltatott az élelmiszeriparnak – mutatott körbe a kertben, ahol tervei szerint hamarosan beindul az élet. 

– Nagyon jól kifogtuk ezt a házat a nyolcvan centis vályogfalaival. Mindenkinek ezt kellene tenni: eladni mindent a nagyvárosban, és vidékre költözni. Olyan helyre, ahol van közösség, mert jó, ha az ember számíthat a szomszédjára és baj esetén összefoghat vele – tette hozzá, miközben a kertben sétáltunk. – Itt elöl gyümölcsfák vannak: cseresznye, meggy, több féle alma, körte. Erről a kis barackfáról pedig hat ládányi gyümölcsöt takarítottunk be. Jutott belőle a befőttes­üvegekbe bőven. A fügebokrok is jó termést hoztak – mondta, majd a roskadozó naspolyafák mellett haladtunk el, közben megmutatta a magaságyásokat. Egy fóliasátrat is rendbe hoz, amely palántanevelde lesz, és a tetőre is felhívta a figyelmünket, amelyről az esővizet gyűjti majd. 

– Úgy éreztem, ki kell szállni a rendszerből, amihez saját közmű is kell. Vettem egy víztisztító berendezést is, amely bármilyen vízből, akár vizeletből, vagy egy pocsolyából is képes ivóvízminőséget előállítani. A gabonát pedig szemesen tároljuk, hogy ne romoljon meg. Amikor szükség van rá, egy kézi malommal megőröljük – sorolta, majd a házba invitált, ahol cserépkályha melegíti a teret, ha a radiátorok bármilyen esemény miatt nem helyezhetők üzembe. A nyári betakarítás olyan jól sikerült, hogy jelentősen hozzá járulhat ahhoz, hogy a család több-kevesebb vásárlás nélkül akár tavaszig is kihúzza. 

– Bevallom, nekem a közösségi oldal kevésbé fontos, viszont azoknak, akik követik, nagyon is az! Ezért csinálom. – mondta, miközben felesége gyógynövényes, mézes teával kínált bennünket. Elárulta: előfordult, hogy abba akarta hagyni a közösségi oldal koordinálását, ám akkor hívta meg magához Kassai Lajos, akivel egy beszélgetést is megosztott aztán. Álmai között szerepel egy olyan önellátó közösség létrehozása, amelyben mindenkinek megvan a feladata. Kiss Zoltán Nitai jógaoktató, Európa-szerte hatszáz tanítványa van. Úgy érzi, közülük sokak segítségére biztosan számíthat, ha szükséges. Tanácsként annyit mondott: fejben kellene elkezdeni a változtatást, mert az belülről fakad. Ha pedig elindulunk az úton, azt a természet részeként, és nem kizsákmányolójaként kell megtennünk, ami szeretet nélkül nem működik. Kiss Zoltán Nitai szerint csakis így válhatunk a jövő alapköveivé.

 

A természet részei legyünk, s ne a kizsákmányolói

 

Kiss Zoltán Nitai úgy fogalmazott: „extrém, őrült” élete volt eddig. Tizenöt évesen krisnásokkal találkozott, de kiforgácsolódott közülük, nem találta meg, amit keresett. A jógába kapaszkodott, igazi lelki életet szeretett volna. Tizenkilenc évesen a szerzetesi életet választotta, így indult el Indiába egy hátizsákkal szülei aggodalmára. Fél évet töltött ott. 

– Úgy éreztem, mintha én lennék a „falu szégyene”, aztán évek múlva jött a helyi televízió, hogy szeretnének velem interjút készíteni, mint Püspökladányról elszármazott híresség – nevetett. – Már akkor érdekelt, hogyan érhetem el önmagam tökéletes állapotát – az elmúlt két évben egy barátja inspirációjára az indiai filozófiákon túl 30–40 ősi tradíció misztikumát olvasta el, a maja, a zsidó, a kabbala, a skandináv, a görög filozófiákon át az ősmagyar mondavilágig. – Arra a következtetésre jutottam, hogy mindegyik ugyanazt az üzenetet hordozza létünk eredetéről. Minden spiritualitás arról szól, hogyan találunk vissza önmagunkhoz... – mondta a jógaoktató, aki szerint ha rálépünk a nekünk kompatibilis útra, akkor nyitottá válunk akár a metafizikai élmények megtapasztalására is.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában