Mosolyog, ha a gyógyult betege teljes életet élhet a kórház után

– Mi motiválta, hogy az orvosi pályára lépjen, s a gyógyítás hivatását válassza? 

– Édesapám Balatonfüreden belgyógyászként, majd radiológusként dolgozott. Itt töltöttem a gyermekkoromat. Az érdeklődésem a szakma iránt a családból ered, de csak a gimnázium utolsó éveiben döntöttem el, hogy az orvosi egyetemre jelentkezem. A budapesti gimnáziumi évek után Szegeden folytattam felsőfokú tanulmányaimat. A családom egyébként eredendően alföldi származású, édesapám is a Tisza-parti egyetemen végzett. 

– Több minden érdekelte, végül a kardiológiát választotta, miért? 

– Érdekelt a pszichológia és a hipnózis is. Eredetileg neurológus szerettem volna lenni, de a 80-as években nagyon nehéz volt állást kapni, bekerülni bármelyik megyei kórházba. Miniszteri ajánlással és Népköztársasági ösztöndíjasként diplomáztam, végül Zalaegerszegen tudtam elhelyezkedni belgyógyászként a hematológiai részlegen. Később létrejött a kórházban a kardiológiai osztály, és akkor fogalmazódott meg bennem, hogy ezen a szakterületen szeretnék dolgozni. 1992-ben belgyógyászatból, 1996-ban kardiológiából szakvizsgáztam, majd 2011-ben orvosi rehabilitációs szakvizsgát szereztem kardiológia területen. 2017-ben felnőtt transthorakális echokardiográfia licenc vizsgát tettem. 

– A szív- és érrendszeri betegségek még mindig a vezető halálokok között vannak Magyarországon. Rengeteg embert érint a probléma. 

– Sajnos így van. A kardiológiai rehabilitációban pont az tetszik, hogy van idő és lehetőség összefogni a szerteágazó problémákat, hiszen az érrendszer minden szerv működését befolyásolja a vesebetegségtől az agyi keringési zavarig. Először beszélgetünk a beteggel, hogy megértse a folyamatokat, mit tehet meg saját magáért a vizsgálatok és a gyógyszerek szedése mellett. Az Egészségügyi Világszervezet adatai szerint 43 százalékban az életmódunkon múlik az egészségügyi állapotunk, 27 százalékban vezethető vissza genetikai tényezőkre, 19 százalékban a környezeti hatásokra és mindössze 11 százalékban az egészségügyi ellátásra. 

– Sok-sok somogyi beteg köszönheti önnek a teljes gyógyulást. Őriz, hordoz magában különleges eseteket? 

– Annál erősebb egy emlék, minél több érzelem kötődik hozzá. Akivel nagyobb probléma volt, azoknak az arca minden orvos számára, köztük nekem is megmarad. Sokféle beteget kezelünk, nagy öröm, ha egy fiatal vissza tud menni a munkahelyére dolgozni, de sok idős beteget is ápolunk. Mikor egy korábban ágyban fekvő, magatehetetlen idős beteg feláll és a folyosón végigsétál a családja előtt, akik megölelik, ez számomra az egyik legnagyobb szakmai élmény. 

– 2013 óta vezeti a Kardiológiai Rehabilitációs Egységet a mosdósi kórházban. Milyen érzés, hogy az intézmény hamarosan megújulhat? 

– Nagy öröm számomra, hogy a nagy múltú mosdósi kórházat is fejlesztik, így a somogyi betegek egy nagyszerű, modern rehabilitációs központban gyógyulhatnak. Elsősorban a gyermekpulmonológiai területen voltak itt hatalmas hagyományai a gyógyításnak. A jövőt azonban hosszú távon kell megtervezni, a komplex rehabilitáció lehet a megoldás. 

– Hogyan változott meg munkájuk a koronavírus okozta járványhelyzet alatt?

 – A Kaposi Mór Oktató Kórház életre hívott egy posztcovid ambulanciát, mivel a betegségen átesetteknél rengeteg tünet figyelhető meg a gasztroenterológiától az ideggyógyászaton át a kardiológiai problémákig. A cél, hogy gyorsan a megfelelő szakellátásra kerüljenek ezek a betegek. Sajnos a koronavírus-járvány megrázta az egészségügyet és az ellátásnak gyorsan kellett a kihívásokhoz alkalmazkodnia. E betegséget és rehabilitációját most tanuljuk, nyilván világszerte éri kritika az egészségügyet, de próbálunk nagyon gyorsan reagálni, alkalmazkodni ahhoz, hogy a betegséget le tudjuk győzni.

– A nehéz kihívások között mivel tud regenerálódni? 

– Nagy szükség van a pihenésre, de nem sok időm jut rá. Régebben aktívan futottam, tavasszal szeretném újrakezdeni. A hétvégéket kirándulással töltjük a családdal, barátokkal. Legutóbb a Cuha-völgyben voltunk túrázni. Nevetett is rajtunk egy rezidensünk, mert az egyik ösvényen velem, a másikon Molnár Zsolt kollégámmal találkozott. Szeretek olvasni és szívesen kertészkedem. A kevés pihenés ellenére, ha újra hivatást választanék, akkor is az orvosi pályára mennék. 

Summa cum laude végzett – utat mutat az egészséghez 

Bábiczky Ágnes 1978-ban érettségizett a budapesti Móricz Zsigmond Gimnáziumban. Általános orvosi diplomát szerzett 1984-ben a Szegedi Orvostudományi Egyetem Általános Orvosi Karán, summa cum laude minősítéssel. 

A diploma megszerzése után a zalaegerszegi és a nagykanizsai kórházban dolgozott, 2007-ben belgyógyász és kardiológus szakorvosként kezdte meg munkáját a Somogy Megyei Kaposi Mór Oktató Kórház Belgyógyászati Osztály Kardiológiai Egységében. 

A 2013-tól önálló osztályként működő Kardiológiai Osztály újjászervezett Rehabilitációs Egységének vezető főorvosaként végzi jelenleg is gyógyító tevékenységét. Munkájának célja elsősorban a postinfarktusos, kardiológiai intervención, valamint szívműtéten átesett betegek életminőségének javítása. 

2014-ben főigazgatói dicséretben részesült, tavaly 2021 novemberében pedig Pro Sanitate-díjjal ismerték el gyógyító munkáját. 

Fotó: Muzslay Péter