Jubileumi Ferenczi György Díjat kapott a magyar gyermekvédelem

Az alapítvány kuratóriuma az idei, jubileumi 100. Ferenczi Díjat a magyar gyermekvédelemnek adományozta. A díj odaítélésében nagy szerepe volt az alapítvány elnökének, Szarka Attilának, a szakterület ikonikus alakjának, aki a közelmúltbéli, rákospalotai díjátadót követően elhunyt, így már odafönnről járhat közbe védenceiért, s az általa oly jól ismert gyermekvédelmi ellátórendszer munkatársaiért, akiknek – valljuk be – nem túl látványos, ám rendkívül felelősségteljes, életet, személyiséget formáló a tevékenységük. Azokénak mindenképpen, akik kiemelkedő színvonalon, hivatástudattal és elkötelezettséggel szívükben hajolnak a gyerekágy fölé, guggolnak le gondozottjaihoz, hogy magasba emeljék őket. Az alapítvány kuratóriumának tagjai mindezzel tisztában vannak, és nagyrabecsülésük jeléül e díjjal hajtanak fejet az állami, egyházi és civil szervezetrendszer egykori és jelenlegi dolgozói előtt.

Ha azt halljuk: magyar gyermekvédelem, talán sokan nem is tudják, hogy egy több évszázados múltra visszatekintő, története során egyre sokrétűbb feladatot ellátó ágazatról van szó, melyben valóban zömmel elhivatott emberek dolgoznak; olyan munkatársak, akik a leginkább gyámolításra szorulók, a gyermekek védelmének szentelték az életüket. A különböző részterületekre specializálódott „hálózatok” együttese érintett a gyermekek védelemben és mentésében. Gondoljunk csak a prevenciót biztosító, a gyermekvédelmi jelzőrendszer központjaként a bajba jutott családokat, a veszélyeztetett, a bántalmazott gyerekeket segítő család- és gyermekjóléti szolgálatok, központok tevékenységére, melyekből Somogyban a Balaton-parttól kezdődően a Dráva- és a Rinya-mentéig 29 működik! Az élet sűrűje írja a mindennapok forgatókönyvét, így a munkatársak „edzett” lelkek; s ha van is fluktuáció, kiégett alkalmazottal ritkán találkozom.  

A díj laudációjában a szociokulturális hátrányokkal küzdő, 3 éven aluli gyerekek és szüleik hátrányainak leküzdését segítő Biztos Kezdet Gyerekházakra és az iskolai sikerességet, a társadalmi felzárkózást segítő tanodákra is felhívják a figyelmet, melyek Somogyban is meghatározóak. Elég, ha a Somos László kaposfői plébános által megálmodott és lelkes csapatával régóta eredményesen működő belső-somogyi roma tanodákra emlékeztetek, vagy a kaposvári Hangya Tanodára. 

A gyermekvédelem jelentős bázisai a bölcsődék, s más, alternatív ellátások, de a családjukat átmeneti időre nélkülözni kénytelen gyermekeket befogadó helyettes szülők, és gyermekek átmeneti otthonai szintén ide sorolandók – csakúgy, mint az otthontalanná vált gyermekes családokat, a bántalmazott szülőt és gyermekét befogadó családok átmeneti otthonai. 

A családjukból gyámhatósági döntéssel kiemelt gyermekeknek otthont nyújtó nevelőszülői hálózatok szintén a gyermekvédelem nagycsaládjának tagjai, mint ahogy a gyermekotthonok, s a gyermekvédelem rendszerében felnőtt, nagykorúvá vált fiatalok önálló életkezdését segítő utógondozó otthonok. Somogyban a 4 egyház által működtetett nevelőszülői hálózatban 190 család csaknem félezer gyermekről gondoskodik. Amikor nevelőszülőkkel beszélgetek, a legtöbbjüknek könny szökik a szemébe, ha arról mesélnek, hogy neveltek embert Jóskából, Pistiből, Arankából vagy Dzseniferből. 

A Somogy megyei gyermekvédelmi ellátórendszer munkatársai két „anyaintézmény” 25 telephelyén – gyermekotthonokban, illetve lakásotthonokban – több mint 350 gyerkőcről gondoskodnak. Marcalitól Nagyszakácsin és Nagybajomon át Kaposvárig, Fonyódtól Balatonbogláron és Zamárdin át Somogyvárig, földrajzilag is széles területet fed le a hálózat. Anomáliák nélkül természetesen túl rózsaszín lenne a kép, a hitelességhez azonban hozzátartozik: számos diák ér el eredményeket a legkülönfélébb művészeti ágakban és a sportban, s miközben élni és szeretni tanulnak ezek a gyerekek és fiatalok, jelentős hányaduk egészségesen gondolkodik családalapításról, munkáról; mi több: számos egykori, somogyi gyermekotthonból kikerülő diák ma már jelentős vezetői pozíciót tölt be – nem felejtve el, honnan indult, kik fogták a kezét, s kik bátorították őket, hiszen – ahogy Goethe fogalmazott szemléletesen – a gyermekeknek két dolgot kell adnunk: gyökereket és szárnyakat. Gyökereket, amelyek tartást adnak, hogy tudják, hova tartoznak, de ugyanígy szárnyakat is, amelyek az egyiket a kényszereitől és előítéleteitől szabadítják meg, a másiknak lehetőséget adnak új utakat bejárni vagy inkább repülni.

A díj a szakértői vizsgálatok, az örökbeadható gyerekek örökbefogadásának előkészítését végző, gyámokat alkalmazó gyermekvédelmi szakszolgálatoknak is szól, s a javítóintézeti nevelésre ítélt fiatalok reszocializációját végző intézményeknek, a fiatalkorúak pártfogó felügyeletét biztosító szervezeteknek, a gyámhatóságoknak, a hátrányos helyzetű gyerekeknek ezerféle programot szervező egyházi és civil szervezetek munkatársainak, illetve önkénteseinek akik békeidőben és háborús helyzetben, válságban és a pandémia idején egyaránt teszik a dolgukat a terepen. A terep pedig nagy, ingoványos, s hogy gyakran süssön a nap, az nemcsak az égieken, hanem gyereken, felnőttön egyaránt múlik. 

Ha az összetört gyermek szemébe visszatér a fény…

Ki ez a mintegy 30 ezer munkatárs? Pedagógusok, asszisztensek, gyermekfelügyelők, kisgyermeknevelők, gondozók, szociális munkások, gyógypedagógusok, fejlesztő pedagógusok, pszichológusok, jogászok és sok más szakképesítéssel rendelkező vezetők és beosztottak – áll a méltatásban. – Ők azok, akik sokszor nem tudják a napi munkaidő lejártával letenni azt a terhet, amelyet a kétségbeesett vagy elfásult szülők, szétesett családok, bántalmazott, elhanyagolt, traumatizált gyerekek pakolnak rájuk. Ők azok, akik ezekből a sokszor reménytelennek tűnő helyzetekből időnként mégis ki tudják hozni a családot, a gyereket, és ha a szétesett család újra működni kezd, a korábban megközelíthetetlennek tűnő, üveges tekintetű gyerek szemébe visszatér a fény, és lassan újra bízni tud, élni akar, akkor azt mondják a gyermekvédők, hogy minden nehézség, gyötrelem ellenére megérte. Persze vannak kudarcok, sikertelenségek, de ők akkor is folytatják, a keresztet nem lehet letenni. Sziszifuszi munkát végeznek, s mivel imponáló teljesítménymutatókkal képtelenek elkápráztatni a világot, ezért a világ egy része észre sem veszi a terület mindennapi hőseit.