Fél órának tűnik egyetlen másodperc a törökországi romok alatt

A Hunor Mentőcsapat 17 túlélőt, köztük 3 gyermeket mentett ki a romok alól Antakyában, Törökországban, miután elsöprő erejű, a Richter-skála szerinti 7-es erősséget meghaladó rengés rázta meg az ország délkeleti részét. 

A magyar életmentők a nap 24 órájában, megfeszített munkával dolgoztak azon, hogy minél több túlélőt a felszínre hozzanak. – Néhány óránk volt csak a pihenésre, különben felváltva törtük a betont – mesélte Mészáros Ferenc, a Siófoki Hivatásos Tűzoltó-parancsnokság szolgálatparancsnoka egy héttel hazaérkezése után. Mint mondta, még vissza kell szoknia a dolgos hétköznapokba, hiszen, amit Törökországban, éles helyzetben tapasztalt, teljesen más, mint egy gyakorlat alkalmával. 

– Eddig gyakorlatokra jártunk Portugáliába, Olaszországba, Norvégiába, de ez volt az első éles bevetés. Számítani lehetett egy ilyen erejű földrengésre, csak azt nem lehetett tudni, hogy mikor következik be – mondta Mészáros Ferenc. Repülővel közelítettük meg a kárhelyet, a reptér 200 kilométerre volt, úgyhogy fokozatosan szoktunk hozzá a látványhoz. Nagyon komoly logisztikai feladat volt számunkra a mentőcsapat és a 7 tonna felszerelés 200 kilométerre szállítása, ezt először meg kellett szervezni és csak aztán indulhattunk el Antakyába – elevenítette fel Mészáros Ferenc. A magyar életmentőknek mindenki nagyon örült, hiszen minden segítséget nagyon szívesen fogadtak a törökök. – Ha már megláttak egy mentőcsapatot, nagyon örültek – emlékezett. 

A mentést nehezítette, hogy folyamatosak voltak az utórengések. – Ezek az utórengések három–négy óránként, 3,3–3,4 erősséggel jelentkeztek, de csak néhány másodpercesek voltak, viszont amikor az ember a romok között van, ez fél órának tűnt, mesélte a siófoki tűzoltó. Ilyenkor összehúzták magukat, egymás szemébe néztek, miközben hullott rájuk a por és apró kődarabok, és újra meg újra lepergett előttük az életük. 

A törökországi mentés nem csak a veszélyes terep miatt vésődött örökre Mészáros Ferenc emlékezetébe. – Leírhatatlan érzés az, amikor kihozunk egy túlélőt vagy egy elhunytat és a romok közelében várakozó több száz hozzátartozó együtt tapsol, veregeti az ember vállát. Ez az igazi elismerés – mondta Mészáros Ferenc. 

A százados azt is elárulta, habár nem volt könnyű ez az egy hét Antakyában, de úgy érezte, még bírta volna tovább is a megfeszített munkát. Ezzel együtt természetesen örömmel lépet újra magyar földre, s mint elárulta: az egyhetes kint lét után különösen jólesett az első forró zuhany, amiben Törökországban nem volt része a Hunor táborában. 

Hallgasd meg a beszélgetést további platformjainkon!