A vizünk fele egyszerűen elfolyik a rossz hálózaton

Tabnak állami tulajdonú a víziközmű-szolgáltatója, viszont a helyi vízrendszerek a város tulajdonában vannak. Fix összegű használati díjat, 12 millió forintot kap az önkormányzat évente a vízrendszerek után, és ezt az összeget minden évben visszaforgatja a hálózatok üzemeltetésére, karbantartására, szivattyúk cseréjére. A gyakori csőtörésekkel Tabon is küzdenek, miután a szolgáltató baj esetén csak a kilyukadt vezetékdarabokat cseréli ki, ám a hálózat többi szakasza is leromlott állapotban van. 

Tíz év óta azonos a vízdíj, és ezzel nem is lenne probléma, ha a díjszabás mellett meg lehetne finanszírozni a valós költség és az értékesítési ár közötti különbséget, állapította meg Schmidt Jenő, Tab polgármestere. 

– A finanszírozás hiányában azonban a vízszolgáltató cégek folyamatosan felélték a saját tőkéjüket és tartalékaikat. Most értünk el oda, hogy valóban hozzá kell nyúlni új bevételi forrásokhoz, hiszen a víziközmű-rendszer karbantartása nem megoldott, mert az energiaköltségek és a bér elviszi a vízszolgáltatók bevételének 100 százalékát, felújításra nem jut pénz – tette hozzá. 

Kétfajta víziközmű-társaság működik Magyarországon, állami és önkormányzati tulajdonú, magyarázta. Az államiak a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.-n keresztül kapnak pótlást a veszteségre, de az önkormányzatok nem tudják ezt hasonlóan finanszírozni. Erre készült az a megoldás, hogy az állam átvenne minden egyes vízszolgáltató céget, viszont a jelek szerint nem tudja megvárni az átadást, mert mielőbbi díjrendezésre lenne szükség. 

– Az nem volt szerencsés, hogy egyformán, hasonló árban adtuk a vizet a lakosságnak és a közületeknek. Ez az ár lett befagyasztva, holott tíz év alatt sok minden történt – mondta Schmidt Jenő, aki a Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége (TÖOSZ) elnöke is egyben. – Az az új irány, hogy minden településen egységes legyen a vízdíj Magyarországon. Ezt úgy lehet megcsinálni, ha egy alapfogyasztásig egységessé tesszük, majd egy bizonyos fogyasztást túllépve a vízbázisoktól függően piaci árat kell fizetni érte. Ezt készíti elő az államtitkárság. 

Az új rendezésről azt gondolja, hogy miután a lakossági átlag vízfogyasztás háztartásonként havi 7,5 köbméter, ebből adódóan 5-6 köbméterig fix ára lehet a víznek, és felette piaci árat kell majd fizetni a fogyasztónak. A közületek értelemszerűen piaci árat fognak fizetni, tehát jelentős díjemelés várható. 

Az a legnagyobb pazarlás, ha pocsék a vezeték 

Kurdi Viktor, a Magyar Víziközmű Szövetség (MaVíz) elnöke szerint egy sok éve elkezdődött leépülési folyamat következményével szembesülünk most. A vízdíjak 2012-es befagyasztása, illetve a vízi közműveket sújtó vezetékadó együtt vezetett el oda, hogy a szolgáltatók bevételei már nem fedezik a hálózatok karbantartásának és bővítésének költségét. A hiányt egy ideig ellensúlyozták a külső, javarészt uniós forrásokból indult fejlesztési projektek, de ezek hatása már elenyészett. Minden ivóvízhálózatba pumpált 100 liter vízből átlagosan 20–25 liter folyik el a törött vagy megrepedt csöveken keresztül. Van ahol a hálózati veszteség eléri a 40–50 százalékot, vagyis a víz közel fele nem jut el a fogyasztóhoz, ami pazarlás a szakmai szervezet álláspontja szerint. A Víz Koalíció országos térképe alapján Somogyban 20–25 százalék, vagy annál kevesebb a hálózati veszteség mértéke, bár Marcali környékén ez a szám a 30–40 százalék közötti értéket is elérte a 2020-as adatok szerint.