Felhőkig repítette a tudása

Rosta István tudománytörténész, professor emeritus, Kaposvár díszpolgára az első magyar mérnöknő Pécsi (Pollák) Eszter életét kutatta, akinek tehetségét már gimnazista korában sem lehetett nem észrevenni. Számos híres munka köthető a nevéhez, s bár 1956 után emigrálni kényszerült, hazájához való erős kötődése megmaradt.

Kovács Gábor László

Pollák Eszter 1898. március 8-án született Kecskeméten, családja 1900-tól használta a Pécsi nevet. „Mint a Váci utcai gimnázium legjobb matematikusa, 17 éves korában jelesen érettségizett.” Így emlékezett rá Kaiser Anna neves építészmérnök. Ennek azért is kiemelt jelentősége van a szerző Rosta István, a Szent István Tudományos Akadémia rendes tagja szerint, mert a későbbi mérnöki, szerkezettervezői hivatásában a matematikai tudásnak döntő szerepe volt. Testvérei közül többen is diplomás, tanult emberek lettek: építészmérnök, orvos, tanár volt a Pécsi családban.
1915-től 1919-ig Berlin-Charlottenburgban, az ottani műegyetemen folytatott mérnöki tanulmányokat. 1919-ben lehetősége volt hazajönni, és a budapesti Műegyetemen szerzett diplomát a berlini tanulmányi évek beszámításával. 1920-ban kapta meg oklevelét, mint az első Magyarországon végzett mérnöknő. Szűkebb szakterülete a statika lett.
Pécsi Eszter diplomázásának évében a budapesti mérnökképzés intézményének hivatalos elnevezése „Királyi József Műegyetem” volt. Pécsi az oklevelét a „Mérnöki és Építészi Osztályon” szerezte meg, mert akkoriban a Műegyetem belső nagy egységeit még nem karoknak, hanem osztályoknak nevezték.
Az egyetemi diplomájának megszerzése után Budapesten a Guth és Gergely Mérnökiroda munkatársa lett. Vezető tervezőként számos statikai probléma megoldásán dolgozott nagyon eredményesen. 1930-ban férjével, Fischer József építésszel együtt saját mérnökirodát alapított. Szakcikkei közül jelentős „A párizsi technikai kongresszus tanulságai” című tanulmánya, amelyet 1947-ben közölt a Tér és Forma. 1945 után azonban a magánmérnöki tevékenységek nagyon szűk keretek közé szorultak, Pécsi Eszternek is változtatnia kellett a hivatása gyakorlásának formáin. 1949-ben a Kohó- és Gépipari Minisztérium Tervező Irodáiban helyezkedett el, ahol statikus főmérnök lett. Tehetsége, a matematikai számítások iránti érzéke, hamar elismerést aratott itt is. 1956-ban a Forradalmi Bizottság elnökévé választották, amiért 1957-ben elbocsátották. A még súlyosabb büntetés elkerülése végett emigrálni kényszerült. Az új hazája átmenetileg Ausztria, Bécs lett. 1957 előtti, magyarországi munkái közül felsorolható a Hajós Alfréd Sportuszoda, a Magdolna (később Fiumei úti) Baleseti Kórház, a Hoffmann-villa a Szépvölgyi úton, Walter Rózsi operaénekesnő villája a Bajza utcában, a Rassay-villa, a MÁVAG kovácsoló műhelye, a pesterzsébeti vásárcsarnok, a Nemzeti Színház tetőszerkezetének megerősítése. Ezeknek az építményeknek Pécsi a statikai (erőhatás alatti állékonysági) terveit készítette.

A vasbetonvázas felhőkarcolók statikus tervezője volt

Rosta István: Pécsi Eszter volt az első Magyarországon végzett mérnöknő

Talán Szent-Györgyi Albertéhoz hasonlítható az akaratereje

Rövid ausztriai tartózkodás után az Amerikai Egyesült Államokban kezdett új életet, olyan életkorban, amikor a kortársai már nyugállományba vonultak. – Tiszteletre méltó hivatástudat, élni akarás kellett ehhez, talán csak Szent-Györgyi Albert akaratereje hasonlítható hozzá, vélte Rosta István. – Amerikában tervezett egyetemi épületeket, és statikus tervezője volt a vasbetonvázas felhőkarcolóknak. Kidolgozott egy olyan sajátos alapozási módszert, amellyel a Hudson folyó partján is lehetett toronyházakat építeni. A laza szerkezetű folyóparti talaj csak megfelelő feltételek mellett lehet alkalmas nagy terhelést jelentő építmények létesítésére. New York várostól elnyerte „Az év legjobb statikai terve” díjat. 1975-ben New Yorkban hunyt el. Hamvait Budapesten a Farkasréti Temetőben helyezték örök nyugalomra, ilyen irányú végakarata a hazájához, Magyarországhoz való ragaszkodását jelzi, tette hozzá Rosta István.