Kaptárba költöztek a táborozók

A „kaptár” a napi kerettörténeteket adta, melyekben megjelentek a méhek életének, társadalmi szervezettségének törvényszerűségei. A „ruhatár” bibliai történetekben, illetve tanításokban mutatkozott meg. Komoly üzeneteket hordozott Ádám és Éva bőrruhája, Illés palástja, melyet Elizeusra terített, vagy Jézus ígérete: a mennyei fehér ruha. 

– Az egyes szentírásbeli események a születéstől a házasságon át a földi élet utáni jutalomig az emberi lét kronológiáját követték - számolt be lapunknak Porczió-Átol Zita, az egyik szervező az egyhetes tábor programjairól, melyeken törekedtek a változatosságra. A kézműves foglalkozásokon sokféle technikát kipróbálhatott a félszáz, zömében 1–6. osztályos hittanos. Készítettek a többi között fakanálbábot, gombkulcstartót. A kerettörténethez kapcsolódva a méhek életéről hallhattak előadást, és többféle méhészeti terméket kóstolhattak meg. 

A református templom altemplomi részében a napközis tábor főszervezője Bartháné Tatár Imola volt, míg férje Bartha Béla a közös éneklést vezette gitárral. Rajtuk kívül részt vállalt többek közt az aranymondások, élménypedagógiai játékok tanításában Bics Katalin, Ricsei Andrea, Szamosiné Szűcs Csilla és Porczió-Átol Zita. A tábor lebonyolításában segédkeztek az ifisek, az egyházközség önkéntesei, kaptak támogatást az egyházkerülettől, míg a gyülekezettől, szülőktől adományokat. 

Az egy hét során tanultakból a táborzáró istentiszteleten ízelítőt kaptak a hívek. A cél az volt, hogy útmutatást adjanak a gyerekeknek az élet fontos kérdéseiben, hogy a keresztyén értékekre fogékony, boldog és egészséges felnőttekké váljanak.