Szemétügy

A nápolyi életérzésről akkor szoktak beszélni, ha a laza olaszos, életvidám hangulatot emlegetik. Siófokon a nápolyi „feelingnek” egy másik oldala mutatkozik. A látvány, amikor a város utcáit ellepi a szemét. 

A siófoki bulinegyedről mindig is megoszlottak a vélemények. Sokak szerint már régen be kellett volna szántani és sóval behinteni, míg mások úgy látják, igenis szükség van rá. Hiszen a Petőfi sétány és környéke számít a város talán egyetlen pontjának, ahol legalább van érdemi mozgás a turistaszezonban, s akkor már miért is ne lehetne kihozni belőle a jelenleginél többet. Ehhez jó alap lenne már az is, ha legalább nem árasztaná el a szemét. Kiadós odamondogatásokat olvasni közösségimédia-szerte, hogy milyen neveletlen népek járkálnak a siófoki éjszakában, akik arra sem képesek, hogy elvigyék a szemetüket a köztéri szemetesig, ehelyett ott hagyják, ahol kiesik a kezükből. A látvány erre annyiban rácáfol, hogy a szemét nem véletlenszerűen hever szanaszét a sétányon, hanem akkurátusan halmozódik a szemetesek mellett, ahova vélhetően azért kerül, mert nincs hova tenni. 

Alapvető gondnak tűnik, hogy kevés a hulladéktároló edény. Ami adott, az pedig olyan kicsi, hogy egyáltalán nem kell csodálkozni azon, ha egy forgalmasabb júliusi éjszakán nem bírja a terhelést. A tömegturizmus egyik jellemzője, hogy a sok ember sokat szemetel. Van, ahol ezt tudják kezelni, máshol kevésbé. Siófok kellő tapasztalattal a háta mögött is az utóbbi kategóriába tartozik.