Huszti Gábor: nem csak oktatni, nevelni is kell

– Miért tartja fontosnak, hogy Somogyország kincseiről minél többet tudjanak meg a fiatalok? 
– Számomra az identitás, a nemzeti, a vármegyei és a helyi kötődés az egyik legfontosabb kérdés. Azok az értékek – mint hagyomány, kultúra, életmű –, amit eleink ránk hagytak, megtartották az előttünk járókat, és megtartanak bennünket is. Meggyőződésem, hogy nekünk magyaroknak, somogyiaknak ezt kell továbbadnunk, és óriási felelőssége mindenkinek, hogy a saját területén megtegye mindazt, amit megtehet. Így nekem elsődleges feladatom, hogy a mai X, Y és Z generációban elültessem azt a magot, ami később szárba szökkenhet. 

– Ez az affinitás a tanármúltjából fakad vagy a pozíciójából? 
– Részben a pedagógus énemből, hiszen a pedagógusnak az a dolga, hogy ismereteket adjon át, neveljen és önmagából is adjon, amit lehet. Ebből következik, hogy nem véletlenül vallok nemzeti, konzervatív keresztény értékrendet. A pozíció csak rásegít, teret és lehetőséget ad, hogy a fiatalok és persze minden érdeklődő felé közvetítsem. Mindig fontos volt, hogy valamit adjak. 

– Nemes kezdeményezés, hogy évről évre támogatja a közgyűlés azon diákok tanulmányi kirándulását, akik Somogyot választják úti célul. Milyen visszajelzéseket kapnak? 
– Ebben a programban megközelítőleg 15 ezer diákot sikerült valamely somogyi értékkel megismertetni úgy, hogy kikapcsolódva szereztek ismereteket kincseinkről. Biztos vagyok benne, hogy amit jókedvvel, szórakozva tanulnak meg a fiatalok, az örök élménnyé válik, és olyan ismeretté, amitől többek lesznek. Talán ezért is olyan jók a visszajelzések. Mindez nemcsak a közösségi médiában és a köszönőlevelekben nyilvánul meg, hanem a személyes találkozások alkalmával is elmondják, hogy talán soha nem jutottak volna el azokra a helyekre, amikre most lehetőségük nyílt. Többen azt is megfogalmazták, hogy nem kell elmenni más országba vagy a tengerre, hiszen itthon is rengeteg csoda és élmény vesz körül bennünket. Büszkék vármegyéjükre és arra, hogy ide születtek, s itt élnek. 

– A múlt tanévben középdöntőn és döntőn is megmérettettek az általános és középiskolai diákok. Zsűritagként azt tapasztaltam: óriási hiányosságaik vannak a helytörténet, a honismeret terén is. Önnek milyen impressziói voltak? 
– Ez sajnos így van. Akik ismert településről jöttek, motiváltabbak voltak, de akik nem ilyen helyről érkeztek, azok csak az online térben látnak és gondolkoznak. Sajnálatosan az általános intelligencia is alacsonyabb így, hiszen csak az foglalkoztatja őket, ami a médiában és a kommunikációs csatornákon megjelenik. Úgy tűnik, mintha ezek a csatornák tudatosan leépítenék vagy gátolnák az intelligencia fejlődését. 

– A vármegyei imázs erősítését ebben a tanévben milyen koncepció alapján végzik? 
– Továbbra is folytatni szeretnénk a „Szülőföldem Somogy­ország” programot a vármegye s értékeinek megismerése érdekében. Több kiadványt sikerült megalkotnunk, amelyet szeretnénk tovább színesíteni, bővíteni és a virtuális csatornákra és eszközökre eljuttatni. Filmet is készítettünk, de továbbgondolva: a fiatalok szemüvegén keresztül szeretnénk megvalósítani a folytatást. Az identitásvetélkedőt is folytatni kívánjuk. 

– Szerencsére lámpásokkal teli még Somogy. A vármegyét behálózzák azok a civil szervezetek, amelyeknek fontos a múlt, az érték. Az ön szemét kik nyitották fel az értékekre? 
– A család alakította ki bennem azt a készséget, hogy ismerjem fel a körülöttem lévő értékeket, és azokat tanuljam meg tisztelni, becsülni. Keresztény neveltetésben részesültem, és az akkori szakrális értékek – csakúgy, mint a maiak – meghatározóak voltak számomra. Sokat segített az is, hogy egy kicsiny faluban jártam az első három osztályt, eléggé szegényes környezetben, és ilyen helyen az ember gyereke gyorsan megtanulja tisztelni és becsülni a legkisebb értéket is. A középiskolám nagyszerű pedagógusaival is óriási erőt és lelkesedést, életre szóló útravalót adott, ami döntő volt számomra. Ebbe az intézménybe kerültem vissza oktatni, ami teljessé tette az identitásom. A mostani munkahelyem pedig megadta a lehetőséget, hogy amit évek alatt sikerült magamévá tenni, azt mások számára megismerhetővé, átadhatóvá, megélhetővé tegyem. Számomra ez élmény és nem munka. Ezért is köszönöm a Jóistennek és mindenkinek, aki segített ebben a folyamatban, hogy tehetem, amit teszek. 

Az erdő olyan, mint a szentély…

Huszti Gábor számára az erdő egy szentély. Olyan személyes érték, ami bárkié lehet. – A somogyi erdő és több somogyi templom is szerepel a vármegye értéktárában és a sajátomban is. Az a közös bennük, hogy ha bemegyek az erdőbe vagy a templomba, és figyelem a beszédes csend hangját, vagy ha még arra sem koncentrálok, csak hagyom, hogy hasson, valami olyan nyugalom, béke, megkönnyebbülés, megtisztulás ér, ami nehezen önthető szavakba. Csak az érti meg, aki megtapasztalja ezt a csodálatos érzést.