A sebésznek is kell a katarzis

– Azt tartják, a díjak, elismerések elsősorban hitében erősítik meg az embert. Ön is így érzi? 
– Ez így igaz. Amikor Pintér Sándor belügyminiszter átnyújtotta a lovagkeresztet, úgy éltem meg, hogy mások is észrevették: életpályám csúcsára értem. A Covid-járványt követő, bonyolult évek után, a kiégés lélektani határán kaptam e kitüntetést. S valóban megerősített a hitemben; abban, hogy nem voltak hiába az erőfeszítések, a hajnali gondterhelt „megébredések” a rám váró feladatok időnként nyomasztó terhe alatt. Első hajnali olvasmányom a mai napig is az evangélium Horváth István Sándor atya jóvoltából. Másodszor akkor éreztem rá e kitüntetés értékére, amikor gratulációk özönét kaptam… 
– A példaértékű empátia, ami a laudációban is olvasható, hogy szerezhető meg? Örökölhető? Tanulható? Ön milyen családból érkezve szerzett tapasztalatokat a beleérzés, az együttérzés, a compassio, az együttszenvedés, a részvét „tudományából”? 
– Kaposváron születtem, Taszáron nőttem fel, a Táncsics-gimnáziumban érettségiztem. Szüleim, kaposvári nagyszüleim szorgalmas, dolgos, rendszerető emberek voltak. Családomban összetartozást, szeretetet, őszinteséget, megbecsülést tapasztaltam és bensőséges ünnepeket élhettünk át. Az empátia egyenes következménye az orvosi hivatás szeretetének. Csak ezzel felvértezve lehet segíteni a szenvedő betegeinknek. A gyógyítás során minden igyekezetünk ellenére a kudarc is jelen van. Idővel fásultság lesz úrrá elhivatottságunkon. Ilyenkor kell újragondolni orvosi eskünket! 
– Ön sebész, klinikai onkológus, egészségügyi menedzser. Mely terület milyen arányban van jelen a hivatásában? 
– Tudatosan választottam a sebészetet. Medikusként tudományos diákköröse voltam a Pécsi I. számú sebészeti klinikának Lelkes József mellett. A diplomamunkámat is érsebészeti témából írtam. Orvosi állást akkoriban csak a legkiválóbbak kaphattak a centrumokban, és ahhoz is politikai elhivatottság szükségeltetett. „Szakmát szeretnél tanulni, vagy pécsi munkahelyet keresni?” – tette fel a kérdést Mess Béla professzor, atyai jó barátom. Orvos feleségemmel Nagyatádon találtuk meg a vágyott szakmát, főnököt, támogató kollégákat. Ebből egyébként bemutatható életpályamodell lehetne. A klinikai onkológia kirobbanó fejlődésen megy keresztül. Orvos barátaim, Matolcsy András professzor és Horti József térítettek erre az útra. Így lettem a manuális orvoslás mellett belgyógyásszá is. Tudom, hogy a polihisztorok kora lejárt, de e két szakterület kiszélesítette a gyógyítás spektrumát. Hosszú éveket dolgoztam részmunkaidőben a kaposvári Onkológiai Centrumban Győrfy Károllyal, Repa Imre professzorral és Hadjiev Janaki vezetőkkel. Az egészségügyi menedzser oklevél pedig elvárás volt a kórházvezetői pozícióhoz. Dicsérettel végeztem. A megszerzett tudás elengedhetetlen a napi vezetői munkához, de azért a műtőorvoslás, a műtő légköre még mindig katartikus élményt jelent. De hogy a kérdésére is válaszoljak: arányaiban fele gyógyítás, fele menedzselés. Tíz éve vezetem a sebészeti osztályt is. Ezek a beosztások, feladatok – úgy tűnik –, jól megférnek egymás mellett. 
– Milyen célok mentén jött létre az ön által vezetett alapítvány? 
– Egyik leányom a helyi gimnáziumban érettségizett, nyelvvizsgát szerzett, majd kertészmérnök lett. Jó alapokat kapott, kitűnő pedagógusok tanították. S mivel aktív voltam, mint szülő, talán ezért is kértek fel az alapítvány elnökének. Szívvel-lélekkel karoljuk fel a tehetséges diákokat és a szorgalmas, szociálisan nehéz helyzetben élőket, hogy sikeres karriert építhessenek, s hogy számíthassunk rájuk, mint a jövő társadalom értékes tagjaira. Egyébként felemelő érzés a diákok és a pedagógusok világában serényen tevékenykedni. 
– Ahogy régen, úgy ma is megvan a beteg véleménye az adott kórházról, s mindig tudja, mit hogyan kellett volna tenni. Kórházvezetőként gyakran érik konfliktusok? 
– A kisebb-nagyobb konfliktusok szinte mindennaposak. Nem a betegekkel van baj, hanem a beteg és gyógyítói között nem megfelelő mindig a kommunikáció. Néha hiányzik az empátia, melynek oka a túlterheltség, kimerültség. Nehéz egy „rossz szó, kiszólás” kártékony hatását kiigazítani, de törekszünk rá. A szakmai hibákat a jól felépített szabálykönyvvel, a szakmai protokollal megelőzhetjük. A menedzsment feladata a gyógyítás feltételeinek biztosítása és a minőségi munka megkövetelése. Ez nem könnyű. Szép szóval, halkan is le lehet teremteni a hanyag munkatársakat – jegyezte meg Rádoki József lovas, atyai jó barátom. A közelmúltban Balatonboglárra költözött Druzsin Ferenc professzor, az ELTE egykori rektorhelyettese pedig így fogalmazott: „Köszönöm, amit értem tettetek, a gyógyító munkátokat! 
– Hogy látja, az ön által irányított intézménynek mely területeken vannak az erősségei és a gyengeségei? 
– Úgy vélem, legfőbb erősségünk a családias légkör. Az orvosok és a szakdolgozók jól ismerik egymást, egy nyelvet beszélnek, támogató bizalom jellemző rájuk. Csak tapasztalt szakemberrel találkozik a beteg, tisztaság, pedáns rend van épületeinkben, s a különböző közös ünnepek, csapatépítő programok még közelebb hoznak bennünket egymáshoz. Ezentúl a CT révén fejlett képalkotó háttérrel rendelkezünk, és gyümölcsözőek a társadalmi és politikai kapcsolataink is. Gyengeségeink közé sorolható a személyi állomány elöregedése, a mindannyiunkat fenyegető burnout szindróma, vagyis a kiégés, és a negatív tényezők kedvezőtlen hatására is érzékenyek vagyunk. Gondolok itt az energiára, a közelünkben dúló háborúra, de erősségeinkkel, gyengeségeinkkel együtt bízunk az épületkorszerűsítés folytatásában. 
– Van kellő számú szakorvos és egészségügyi szakdolgozó a kórházban? 
– Humánerőforrás-hiány nálunk is van, de feladatainkat maradéktalanul ellátjuk. Ehhez kollégáim erőfeszítése nélkülözhetetlen. 24 órás sürgősségi ellátást biztosítunk, s életvégi ellátást is nyújtunk. Sok az idős, gyakran fogyatékkal élő betegünk. A lovagkeresztet szimbolikusan felajánlottam munkatársaimnak, mert vallom, hogy csak közösen lehet sikereket elérni. 
– Gyógyítás, gyógyulás, élet és halál, fiskális szempontok, utánpótlás, jövőkép. Gyakran szembesül e tényekkel, helyzetekkel. Egy-egy nap végén könnyen le tudja tenni a terheket? 
– Nem lehet letenni a terheket. Ezt csak lélek nélkül lehetne megtenni. Már hivatásom kezdetén megfogadtam Tunyogi Cs. Miklós tanácsát: „Úgy élj, mintha örökké élnél.” A gondokon átsegít a család és a testmozgás, az istenhit, a holtig tartó önképzés, a zene és a szépirodalom regeneráló ereje. 
– Szerető családi háttér, rekreáció nélkül kiéghet akár az igazgató is, mint ahogy erre utalt is beszélgetésünk során. Mit tesz azért, hogy ne így legyen? 
– Feleségem adja a hátteret. Andrea kreatív orvos, a keszthelyi kórház orvosigazgatója, számomra az empatikus orvos mintaképe. Elfogadó a napi nyűgök, éjszakai műtétek, fárasztó ügyeletek utáni támogató igényekben. Otthonról hozta és megteremtette a szeretetteljes családi légkört. Négy unoka teszi teljessé boldogságunkat. Orvosként igyekszem példát mutatni életmódommal. Aktívan lovagoltam a lábodi erdőkben, a vadászat szenvedélyét Pósa Lajos nagybátyámtól örököltem, bár ez legtöbbször erdőzúgás. Nagyatád fürdőváros és a triatlon városa is. Mindenki úszhat, futhat, kerékpározhat. Ezt magam is hirdetem, én is ezt teszem. 
 

Fotó: MW