Álomporral indult a holdra a fiatal elsőkönyves írónő

– Nagyon kedves és kivételes fogadtatásban volt részem Marcaliban, ott voltak az egykori tanáraim, és sok ismerősöm. Innét indultam, és itt fogalmazódott meg bennem az álmom, ami mára valóra vált, hogy újságíró szeretnék lenni – mondta lapunknak a jelenleg Dunaföldváron élő író, aki a kaposvári Táncsics Mihály Gimnáziumban eltöltött évek után Budapesten szerzett magyartanári diplomát, majd gyermekkori elképzeléseihez hűen az újságírás felé fordult. 
– Szép emlékeim vannak Kaposvárról is, a Roxínházban táncoltam több évig, a mai napig tartós barátság köt a társulathoz. Az egyetemi évek után oktatás és kultúra területen írtam, majd az alapítástól tagja lettem a Pszichoforyou oldalnak, írtam a Nők Lapja Pszichének is, jelenleg a WMN online magazin oldalán olvashatóak az írásaim. A mesekönyvem egy ihletből született, azt a gyakori problémát boncolgatja, amikor a kisgyermekek nem akarnak, nem szeretnek elaludni – folytatta a fiatal írónő. 
A mese főhőse, Bodor Samu is leginkább a nappalokat kedveli, és nagy álma, hogy eljuthasson Izlandra, ahol három hónapon át világosak az éjszakák. Ám egy napon egy szerencsétlen baleset, valamint egy rosszakaró gonosz mesterkedése folytán Bíborka, az álmok tündére pottyan Samu szobájába, és segítségét kéri, hogy megmenthesse az álmokat. Samu végül a tündérrel és Leó nevű plüssállatával nekivág egy földöntúli kalandnak, melynek során megtapasztalja, melyek az élet és az emberi lélek valódi erőforrásai. 
Az úti cél pedig a hold, viszont addig le kell küzdeni a világűr akadályait, és meg kell állítani az északi szelet. 
– Alapvetően nem a saját gyermekeimről szól a könyv, de ennek ellenére olyan élethelyzeten alapszik, amely nálunk is előfordult, és azt hiszem, szinte minden család életében előfordul. Amikor a kisgyerek fél a sötétben, nem mer elaludni, akkor a szülőnek kell okosan segítenie túljutni ezen a félelmen. Amikor írtam a történetet, még egészen kicsik voltak a gyermekeim, a történet főhőse pedig egy nyolcéves kisfiú. 
Széles-Horváth Anna elmondta: könyve több évig készült, az első verzió egy pályázaton 200 jelentkezőből bekerült a legjobb 9 közé. – A végleges verzió elkészülte két-három év volt, igaz, sokat pihent a fiókban is, amit egyáltalán nem is bántam. A könyv végül Fekete Emese közreműködésével és egy pozsonyi székhelyű kiadónak, a Womanpressnek köszönhetően került a könyvesboltok polcaira. 
Fotó: MW