Falusi zöldek

Zöldnek lenni nem azt jelenti, hogy folyton zöldeket beszélünk! A civil zöldmozgalmak a 21. században óriási erőt, minden korábbinál nagyobb és fontosabb szellemi potenciált jelentenek, hiszen ezzel is hozzájárulnak ahhoz, hogy teremtett világunk minőségén javítani tudjunk. A valódi zöldmozgalmak nem ismernek várost és falut, s kiváltképpen nem vidékizik (parasztozzák) le a nem városokban élőket. A igazi civil zöldek nem sötétzöldek! Hogy miért kell mindezeket egy jegyzetben előrebocsátani, annak igencsak banális okai vannak. 

A gazdasági világrend eme furcsa átalakulási állapotában, válságok, háborúk szorításában egyéb (meg)háborodásoknak is szenvedő alanyai vagyunk mindahányan. Bár tudva tudjuk, hogy e soha korábban nem ismert világalakulásból nincsenek egyéni kitörési lehetőségek, csak sokak, sokféle, de feltétlen együttműködése segíthet, mégis inkább újabb és újabb egymásra feszüléseknek vagyunk a tanúi. Persze tudjuk, hogy más az ok és megint más az indok, de ugyan mi célt szolgálhat például a város és falu újbóli szembeállítása, a vidéki ember lebutázása akár zöldügyekben is. 

Ha valaki 2023-ban azt hiszi, hogy csak a (nagy)városi ember szabad és okos és hatékony és innovatív és progresszív, a vidéki, a falusi meg egy elmaradott, idejét múlt, suttyó, műveletlen paraszt, akkor az nagyot téved akkor is, ha egyszerűen csak elfelejtett tanulni ennek az immár bő évtizede tartó bizonyosságaiból. Szóval a vidéket nem hülyék lakják, vidéken is van villany, sőt internet, okostévé is. S van egy olyan miliő, amit meg lehet és meg is kéne ismerni, mielőtt lehülyéznek bennünket. A vidéken, a falvakban – szerencsére – van egy évszázadok óta szolgáló társadalmi-kapcsolati rendszer, ahol előre köszönnek, ahol érték a mérték, ahol az ott élő ragaszkodik ősei, a falusi közösség hagyományaihoz, ápolja azokat és büszke is ezekre. A vidéki emberek többsége szereti a rendet, a nyugalmat, tesz is érte, s elvárja a kiszámíthatóságot. A vidéki ember közel van a természethez, ismeri, és többnyire betartja a törvényeit, tudja mi az az erdő, mező, mik azok a háziállatok. Tehát fogadjuk el: jobban érti és érzi a környezetét, mint a nagyvárosi ember. Ezért ha valaki mégis úgy gondolja, hogy eljön vidékre felvilágosítani, s zöldgondolkodásra tanítani az itt élőket, akkor hozza magával a józan paraszti eszét is, (ha van neki) mert különben Mari néni úgy tesz vele, mint az okostévével: oda kapcsolja, ahova akarja!