Csendes szeretet

Közeleg az évnek az az időszaka, amikor néhány napig a távoli és közeli, kedves, vagy éppen nem annyira kedvelt rokonok, „barátok” látszólag büntetlenül beleszólhatnak abba, hogyan éljük az életünket, ráadásul mindezt a szeretet jegyében... Az ünnepi időszakban a felfokozott hangulatban az ember olyasmiket is képes megkérdezni, amiről nem gondolja, hogy sértő lehet a másik számára. Ilyen például az egyedülállóknak rendszeresen feltett kérdés: „mikor mész már férjhez”, vagy a friss házasoknak: „hol van már az unoka?” Kérdezik ezeket úgy, hogy abba bele sem gondolnak, milyen fájdalmas küzdelmek, lemondások állhatnak a háttérben. Kicsit sem foglalkozva azzal, hogy a túlcsorduló kíváncsiságukkal sebeket téphetnek fel. Nem mindenki választja önként az egyedüllét, vagy éppen a gyermektelenség útját. Sőt, általában ennek ellenkezője igaz. Még az olyan megjegyzések is nagyon sértők lehetnek, mint a „de jól nézel ki mostanában”, aminek családi változatát sokan hallották már „milyen csinos vagy, mennyit fogytál” formájában. 

Senkinek nincs joga hozzá, hogy a másik magánéletében, hűtőjében, méhében, gyomrában kotorásszon. Ha azt el tudjuk fogadni, hogy az ember mindenféle és még akkor is szép, ha az általános elvárásoknak nem felel meg, azt miért nem lehet elfogadni, ha csak egyszerűen másképp éli az életét, mint a többség a környezetében? Az ünnepek nem arra valók, hogy vegzáljuk egymást. Ha kedveset nem tudunk szólni és csak azért beszélünk, hogy mozogjon a szánk, talán inkább maradjunk csöndben.