Fényárban úszunk

Számomra mindig meglepő, hogy mennyien kíváncsiak a köztéri karácsonyi fényekre, újabban a meggyújtásuk ceremóniáján a somogyi városokban is annyian szorongnak, mint a heringek, állítja egy barátom, aki ha teheti, akkor a helyszínen kíséri figyelemmel a fényjátékot. 
Fejlődünk, de még nem értük el a világcsúcsot. Nem tudom, hogy tudták-e, de egy New Yorkhoz közeli kisvárosban élő család tartja a karácsonyi díszkivilágítás hivatalosan bejegyzett világrekordját „a legtöbb karácsonyi égő egy lakóházon” kategóriában. Évek óta több mint ötvenezer látogató keresi fel ilyenkor év végén a kisvárost, néha közlekedési rendőröknek kell irányítani a forgalmat a kilométeres kocsisorok miatt. 
A történet onnan indult, hogy a családfő még 2005-ben látott egy videót zenére villogó karácsonyi dekorációkról. Ez annyira megtetszett neki, hogy kitanulta a fényprogramozást. Ma már a mutatványhoz a család több mint 720 ezer égőt és 1700 stroboszkópot használ fel, ezek zenére villognak, és változtatják a színüket. A látványosságot 255 különböző zenére programozták be. A családnak minden évben három hónapjába telik, mire hétvégenként reggeltől estig felépítik a 31 fát és 65 óriási állatfigurát tartalmazó dekorációt. A művelethez hatvan kilométernyi égőfüzér, 13 kilométernyi hosszabbító és több mint száz irányítódoboz szükséges. A fényjátékot a házban található számítógép vezérli, aminek beprogramozása több órát vesz igénybe. 
Szép, szép, de én továbbra is azt vallom: ha a karácsonyi fény nem belülről jön, nem éri meg a felhajtást.