A lelki érintések után a mélyebb vizekre is kievezhetnek a fiatalok

– Sokgyerekes édesanyaként nemes misszióra vállalkozott: diákok elé állítja, fiatalok közé viszi Istent, a hitet. Honnan az evangelizációra való indíttatás? 
– Többéves várakozás és válaszkeresést követően 2022 szeptemberében találkoztam John Simoneauval, azaz János atyával. Ez a találkozás imameghallgatás volt számomra, hiszen évek óta arra vágytam, hogy fiatalokkal foglalkozzam olyan formában, amit eddig felnőttekkel végeztem. „Emészt a buzgóság házadért”, olvasható a Zsoltárok Könyvében. Ez az ige régóta a szolgálataim mozgatórugója. Közel húsz évig szolgáltam a kaposvári Szent Imre Plébánián mindenféle karizmatikus lelkiségű programokon. Mindazt a tapasztalatot, amit ott összegyűjtöttem, szerettem volna a fiatalok felé kamatoztatni. Ebben biztosan szerepe volt annak is, hogy a saját gyermekeim is kamaszodtak és közben arra jöttem rá: talán értem ezt a korosztályt. Tizenhét éves koromban találkoztam először a Szentlélekkel „szemtől szembe”, és azóta próbálom Vele élni a hétköznapjaimat. Amikor látom a mai fiatalokat, gyakran megesik rajtuk a szívem, annyi sebbel, hiánnyal, kötelékkel „vergődnek az élet tengerén”. Úgy gondolom, ha a testükön láthatóvá válna mindaz a lelki nyomorúság, amiben élnek, elborzadnánk a látványtól. Szeretném, ha ők is megtapasztalnák a lélek mindent megújító erejét. 
– Kikötő a neve ennek az ifjúsági helynek, közösségnek, melynek tagjai közül sokan megbérmálkoznak, vagy készülnek a szentségfelvételre. Milyen programokkal lehet a fiatalok körében közelíteni a földet az éghez? 
– A Kikötő klub János atya víziója révén indult, a nevet is ő kapta egy ima során. Szerintem nagyon találó név. Ez elsősorban nem közösség, hanem egy nyitott, befogadó hely, ahova játszani hívjuk be a 14–20 éves korosztályt. Az egyik helyiségben biliárdasztal, pingpongasztal, csocsó és léghoki várja az unatkozó tiniket, a másik termet egyfajta nappalinak rendeztük be, kanapékkal, babzsákokkal, hogy minél otthonosabb legyen. A nyitvatartás nagyobb részében kötetlen játék folyik, s az előbb felsorolt játékok mellett társasjátékozni és akár xboxozni is van lehetőségük a kamaszoknak. A cél, hogy jól érezzék magukat, találjanak barátokat egy védettebb közegben. Mindezek mellett persze jelen vagyunk közöttük, nem pusztán felügyelőként, hanem beszélgetve, játszva velük, rájuk hangolódva. Természetesen szervezünk programokat is, havonta, kéthavonta van egy tematikus bulink, mint például a Mindenszentek buli, a Locsolóbuli vagy az Évbúcsúztató… Külön a lányokkal „CsajoSarok”-ba gyűlünk mézeskalácssütésre, tojásfestésre vagy csak teázásra. Rendszeresek a sportalkalmaink is, a katolikus iskola vezetésének köszönhetően használhatjuk – iskolaidőn kívül – a sportpályákat és a tornateremben is kaptunk idősávot. E mellett voltunk sárkányhajózni, strandröplabdázni a Desedán, korcsolyázni a Jégcsarnokban. A lelki tartalmak bevezetésénél a fokozatosság elvét alkalmazzuk. Tavaly tavasszal indult az első Ifialpha kurzusunk, ami bevezet a kereszténység legalapvetőbb kérdéseibe, ősszel pedig a második. Akik elvégezték, azokkal Élet a Lélekben szemináriummal folytatjuk, de kicsit leegyszerűsítve az ő szintjükre. A neve is más lett: „Kaland a Lélekkel”. Célunk, hogy mire eljutnak a bérmálás szentségéig – legalábbis, akik vágynak rá és szeretnének bérmálkozni –, legyen személyes tapasztalatuk Isten valóságáról. Kapjanak minél több lelki érintést, ami által megmaradnak, sőt növekednek a hitben. Ehhez persze külön ajándék a baráti kör, amely fokozatosan közösséggé formálódik, és ami megtart a viharok idején is. Pünkösdkor egész éjszakás Szentlélekváró virrasztást tartottunk, aminek olyan jó volt a fogadtatása, hogy ebben a tanévben minden első szombaton Lelki Powerbank néven dicsőítő szentségimádást tartunk, közbenjáró imával, azoknak a fiataloknak, akik mélyebb vizekre szeretnének evezni. Tavasszal pedig egy nagyobb volumenű programmal is készülünk; ifjúsági zarándoklatot szervezünk Rómába. 
– Gondolom, az sem árt, ha a lélek táplálása közben a testet is táplálják… 
– Igen, minden programnak része az étkezés. A fiatalok különben is mindig éhesek… Jézus is a legfontosabb tanításokat evés közben adta; gondoljunk csak a csodálatos kenyérszaporításra, a Zakeusnál való vendégségre, a kánai menyegzőre vagy éppen az utolsó vacsorára. Komoly kihívás, hogy mindig legyen legalább rágcsálnivaló a szekrényben, de kapunk már havi egyszeri pizzaadományt, és a szülők is időnként ellátnak bennünket sütivel. Az egész klub gyakorlatilag adományokból működik. Isten mindig gondoskodik, hogy legyen meg a szükséges harapnivaló. 
– Mit tapasztal: mitől vagy kitől sebződnek a harmadik évezred fiataljai? 
– Szerintem a mai tinédzser generáció legnagyobb sebe a válás. Ahogy borzalmas volt látni annak idején az ikertornyok összeomlását egy terrortámadás miatt, szörnyű látni, hogy milyen pusztítást hagy maga után egy biztos családi háttér széthullása. Az újjáépítés szinte lehetetlen, de mi hisszük, hogy Krisztus erejével gyógyíthatók ezek a sebek, és a megbocsátás útján egyszer eljutnak a teljes szabadságra. Persze mindannyian sebződünk; ahol nem váltak el a szülők, ott is tapasztalható az apával vagy anyával való kapcsolat hiánya, az odafigyelés-, vagy az elfogadás hiánya, hogy csak a legfontosabbakat említsem. 
– Sokatmondó nevet találtak: Kikötő. Biztos révet, menedéket is jelent, s némi nyílt vízi „evezés” után vissza is lehet ide térni, hiszen befogadó közeg, sokaknak talán meleg anyaöl ez a hely, ez a lehetőség, ez a közösség… 
– Jobb nevet nem is találhattunk volna ki, de mint említettem, Istentől kaptuk. Olyan helyet álmodtunk meg, ahol barátkozhatnak, feltöltődhetnek, kikapcsolódhatnak, és közben észrevétlen gyógyulhatnak a fiatalok. Érdekes párhuzam, hogy Jézus is egy kikötőben hívta meg a tanítványait, akik éppen a hálóikat javították. Itt kaphatnak hívást Jézus követésére, az egyház és embertársaik szolgálatára. A mi ifjaink is kapnak kiképzést az evangelizációra, lehetőséget a tapasztalatok megosztására, felkészülést a szentségekhez való járuláshoz. A Kikötő klub vezetője a Szentlélek, aki oda fújja a hajónkat, ahova szeretné, mindezt az Atya dicsőségére!