Gőgös világban ritka kincsünk az együttérzés

Már 16. alkalommal hirdette Isten igéjét a kaposvári Ökumenikus Imahéten Steinbach József. A református püspök az idei záró istentiszteleten az irgalmas szamaritánus történetén keresztül az irgalmasság négy lépéséről beszélt.
– Az irgalmas szamaritánus Jeruzsálemből Jerikóba tartva meglátta a félholtra vert embert – emelte ki Steinbach József. – Meglátta, megszánta és megállt az irgalmatlanul megvert és kifosztott ember előtt. Kifosztott, kirabolt, megvert és magára hagyott, kiszolgáltatott emberből ma is rengeteg van, s nekik is szükségük van irgalomra. Az irgalmassághoz vezető első lépés az, hogy megálljunk, időt fordítsunk azokra, akiknek segítségre van szükségük. Lehet, hogy fontos az ügyem, a cél, ahova sietek, de most van egy fontosabb dolog. Isten valakit mellém állított, aki rám szorul. Észrevesszük? Megállunk a nagy sietségben? Lehet, hogy a házastársad, a gyermeked, az unokád, a szüleid, valamelyik munkatársad a rászoruló. Meg kell állni ebben a nagy rohanásban, észrevenni, hogy mi az igazán fontos. Időt kell szánni a másikra – hangsúlyozta a püspök. 

Nem leereszkedni kell a másikhoz

Steinbach József az irgalmasság második mozzanataként a lehajolást említette. Nem leereszkedni kell a másikhoz, mert abban van valami megalázó, hanem úgy segíteni ebben a gőgös világban, hogy magunkat alázzuk meg. Harmadik lépésként arról beszélt, hogyan kötözzük be a sebeket.
– Az irgalmas szamaritánus nem feltárta a megvert ember sebeit, hanem bekötözte – mondta a püspök. – Nem hintette be sóval, ahogyan mi tesszük. Feltárjuk mások sebeit, hogy még jobban fájjon. Fogást keresünk rajta, a gyengéit, mulasztásait kutatjuk, hogy miért ő a felelős, s miért nem én. El kell jussunk a negyedik mozzanatig, vagyis ahhoz, hogyan vigyünk biztonságosan révbe valakit, ahol megadatik a teljes gyógyulás. 
 

Fotók: Kling Márk