Bohócszerelem

A kiállításmegnyitóra készülve hosszasan beszélgettünk pazar gyűjteményéről s arról, hogy miért bajazzokat, harlekineket, szomorú szemű Pierrokat gyűjt. Elárulta: gyermekkorában ki nem állta őket a cirkuszban. Felesleges időhúzásnak ítélte produkciójukat, inkább a vadállatokat vagy a trapéztáncosokat várta türelmetlenül. Aztán amikor találkozott a világhírű Eötvös Cirkusz bohócával, akkor döbbent rá: ezerarcú a bohóclét. Úgy kell helytállnia, hogy szeressen, és őt is szeressék, s ha kell, akkor sajnálják, miközben maga is részvéttel van mások iránt. Arra, hogy a „bohócság” életszemlélet és hitvallás egyszerre, felnőttként döbbent rá, ezért kezdődött el ez az egészen „abnormális” rajongása – ahogy fogalmazott. Ez pedig addig fokozódott, hogy amikor egyik születésnapján kiderült: férje még nem nézett semmilyen ajándék után, akkor a művésznő bevágta magát a kocsiba, és vásárolt egy marionette-módszerrel mozgatható, dupla csörgősipkás bohócot. Hazaérve, fülig érő szájjal, közölte Koltaival: ezt tőled kaptam.
Ahogy fűztük a szót, az is kiderült: a művésznő nem akar leszokni hóbortjáról. Parfümök, ékszerek, ruhák nem érdeklik, de ha betér egy könyvesboltba vagy egy bajazzókkal teli üzletbe, akkor viszont nem menekülhet. Az is megesett, hogy egy havi fizetését hagyta ott.
Olykor ismeretlenek is megajándékozzák, sőt rábízzák féltve őrzött kincsüket, mint ahogy egy balatonfűzfői hölgy is tette: három több mint 50 esztendős bohócot adott át „további megőrzésre.” Hihetetlen szeretet, bizalom jele ez.
A kollekció egyébként egy-egy bemutató után is bővül; azok a pályatársak, akik hallottak már e szenvedélyéről, premierajándékként szívesen vesznek neki kajla bohócfigurákat. Molnár Piroska sokszor meglepte már, s Czeizel Gábortól is kapott egy 100 év körüli, „viseltes” figurát. Arra is volt példa, hogy guberáltak neki, míg mások személyre szólóan készítették meglepetésüket: japán raku technikával, virágsziromból, agyagból, sógyurmából vagy rongyból. Végzős növendékeitől egy arany, természetesen bohócot formázó medált kapott, Cselényi Nóra jelmeztervezőtől pedig a Pinokkió utolsó előadásán, 1989-ben egy picurka ezüst Pinokkiót, melynek valamennyi testrésze külön mozgatható.
Egyik öreg bohócához romantikus családi emlék köti. Mérnök apja bohém ember volt, az 1910-es években élte fiatalságát. Remekül énekelt, kiválóan játszott klasszikus spanyol gitáron. Akkoriban az volt a divat, hogy a lányok emlékszalagot kötnek a gitárra. Ezeket megőrizte édesanyja, Judit pedig talált közöttük egy gyufaskatulya testű, nyakkendőselyemmel bevont, 60-70 centiméteres, bohócgalléros, lógó kezű-lábú figurát, amit restauráltatnia kellett. Ez az egyik legféltettebb kincse. Őrzi Gábor fia 3 évesen készített munkáját is, de számos, porcelánból, öntvényből készült darab – köztük igazi műremek és giccses figura – is a kollekció része, sőt fotó, plakát is gazdagítja a látványt. Egy bekeretezett címlap például, amely Hofi halálát adja hírül: Meghalt a bohóckirály.