Elődei nyomába lépve érett jeles festőművésszé

Horváth János művészettörténész-festőművész, a Czinkotay szellemiségét és alkotói stílusát jól ismerő pályatárs a család felkérésére fogott hozzá az életmű feldolgozásához – ráirányítva a figyelmet személyi­ségjegyekre, témákra, kompozíciókra, szín- és formakincsre, s kiemelve a kaposvári gyökerű, ám már Pécsett élő Martyn Ferencnek, az apai jóbarátnak, Czinkotay „mentorának” szerepét, aki a kezdetektől figyelemmel kísérte, szakmai útmutatásaival segítette „földije” művészi kiteljesedését. Kiállításmegnyitóinak is rangot adott jelenlétével; több alkalommal Martyn mester mondta a megnyitóbeszédet. Ez azért fontos momentum egy művészi pályán, mert a XX. század második felében is volt jelentősége – akárcsak napjainkban – a megnyitó személyének… 

Átfogó képet ad

A CATO MP Kft. kiadásában, Czinkotay özvegye, Dósa Magdolna főorvos közreműködésével megjelent színes album arra tesz kísérletet, hogy átfogó képet adjon az 1932–2018 között élt, autodidaktaként induló kaposvári festőművész tevékeny életéről, akinek 1966 őszén a TIT-székházban rendezték meg első kiállítását, 2012-ben Somogy művészeti díjas alkotójának 80. születésnapja alkalmából pedig a Kormányhivatal Galériában az utolsót. E csaknem fél évszázadban többnyire somogyi, illetve hazai egyéni, válogatott és csoportos kiállításon lett egyre ismertebb a Czinkotay név. Vele együtt pedig festményei családtagokról, kirándulások, nyaralások megejtő szépségű hazai és külföldi helyszíneiről, bájos tájak, jelentős épületek fény-árnyék-játékairól, a téli Lonka-hegyről, az ölelkező dombok vidékéről, az őszi Ivánfáról, Szentbalázsról, a Kapos-partról, a fonyódi mólóról, a Balaton fodrozódó víztükréről, a Szajna-partról, máltai halászfaluról, krakkói utcarészletről.

A fotókkal illusztrált családi vonulat, a szakmai-művészi múlt összegzésén túl pályatársak arcéle elevenedik meg, vallomástöredékek, válogatott megnyitóbeszédek részletei adnak érzékeny randevút a lapokon. Némiképp megidéződik Rippl-Rónai, Galimberti Sándor, Balázs János és Bernáth Aurél kora – előzményként a Czinkotay-életműhöz, melyben a szakralitás is megjelenik. 
Különös csemege a jeles somogyiakkal közös fotók sora, néhány unikális Martyn-levél, megrendítő versrészlet s a költő-barát, Fodor András vallomása, aki Mentség című versében Czinkotay ars poeticáját is megfogalmazza:

A kötet végén terjedelmes listát találunk kiállításairól, szakmai szervezetek tagságáról, díjairól, s a monográfia szerzője-szerkesztője a Czinkotay-életmű sajtómegjelenési lajstromát is az olvasó elé tárja – számos, somogyi néplapos, illetve hírlapos hivatkozással. 
Horváth János előszavában arról ír: Czinkotay Frigyes festői életműve sokkal árnyaltabb az itt összefoglaltaknál. Aki ismerte a mindig szívesen anekdotázó, olykor csapongó, ám szeretni való művészt, helyénvalónak tartja e summázatot, ám ennek ellenére elmondható: fajsúlyos, Somogyország művészeti közelmúltját gazdagító, hiteles és élvezetes kötet született – tisztelegve Czinkotay Frigyes életműve előtt.