Oviskora óta örömmel szolgál az Arany Rózsafüzér-díjas diák

– Nem lepődtél meg, amikor a templom búcsúján elhangzott a neved, és Varga László püspök atyától átvehetted a vándordíjat? 
– Dehogynem, s anyáék is jól titkolták előttem. Tavaly ők kapták ketten, és vissza kellett hozniuk a díjat. Álmomban sem gondoltam volna, hogy újra nálunk köt ki az aranylánc, rajta rózsafüzérgyűrűvel… 
– Megvolt ennek az oka, hiszen óvodáskorod óta rendszeresen ministrálsz, és amióta olvasni tudsz, szívesen olvasod egy-egy misén az olvasmányt vagy a szentleckét. Sokak örömére a neved is felkerült a Szent Margit-templom falán lévő márványtáblára... 
– Nagyon meghatódtam, amikor a püspök atyával lelepleztük a táblát. 
– Hogy érzed magad az oltárnál? 
– Jézus közelében lenni a legjobb, a legfelemelőbb érzés, ezért vágyom Rá, s ilyenkor felidéződik bennem a homokkomáromi imatábor képe is, ahol Miklós atya volt a szervező. Tőle tudtam meg azt is, hogy sokféle imamód létezik, amellyel Isten felé fordulhatunk. Meghatározó élmény volt számomra az is, hogy kétszer eljutottunk a szüleimmel Međugorjéba. Miklós atya vezette a zarándoklatot, és Isten különleges kegyelmét érezhettem a Krizsevác kőszikláin felfelé haladva, Miklós atya spontán születő elmélkedéseit hallgatva egy-egy stáció előtt. Sokan megfordulnak a Mária-jelenések szent helyén, és engem is lenyűgözött az imádkozó tömeg látványa a templomban és a templom körül. 
– Mit jelent számodra az ima? 
– Istennel való beszélgetést. Egy pünkösdi esti misén is erős istenélményt élhettem át a Szent Margit-templomban. Valóságban tapasztalhattam meg: az Úr tényleg jelen van az Oltáriszentségben. 
– Legutóbb miért imádkoztál? 
– A békéért, de azért folyamatosan, s emellett a családom épségéért, egészségéért, elhunyt szeretteink lelki üdvéért is. 

– Színötösként a tanulmányaidért, jó jegyekért is szoktál imádkozni? 
– Igen, s általában meghallgatásra találnak kéréseim, ha mégsem, akkor azt is elfogadom, mert tudom, Isten mindenkor a javamat akarja. 
– Kevesebb mint egy év alatt elolvastad az Ószövetséget, és már az Újszövetséget is jól ismered. Sok hívő felnőtt nem mondhatja el ezt magáról. Tudatos elhatározásról van szó, vagy más ötlet szülte a tettet? 
– Egyszer eltévedtem a városban, nem találtam apát ott, ahol megbeszéltük a találkát, a mobilomat meg aznap éppen otthon felejtettem. Kicsit bepánikoltam, de megfogadtam, ha épségben egymásra találunk, akkor elolvasom a Teremtés könyvének első 12 fejezetét. Aztán ahogy haladtam, egyre inkább megtetszett, és nem hagytam abba a Szentírás-olvasást. 
– Melyik részek fogtak meg leginkább? 
– Az Ószövetség második részének történeti könyvei. Ezekből sokat tanultam Istenről és választott népéről. Az Újszövetség is tetszett, de kicsit tartottam a Jelenések könyvétől, a végidőktől. Egy idő után aztán túltettem magam rajta, és félelem sem maradt bennem. Az Apostolok cselekedeteiben nagy kedvem leltem, mert rádöbbentem: az őskeresztények élete példaadó a ma keresztényeinek is. Egyébként hittanórákon most Lukács evangéliumát vesszük Bálint Gábor atyával. Sokat nevetünk, de alaposan kielemezzük ezeket a szentírási részeket is. Szent Pál levelei is nagyon tetszettek. Nem olyan elvontak, és sok gyakorlati tanácsot meríthetünk belőlük az élethez. Gyönyörű a Szeretethimnusz is, amire érdemes az életünket építeni. 
– Nem könnyű olvasmány a Biblia. Amit nem értesz belőle, azokat a részeket kivel beszéled meg? Szüleidhez fordulsz? 
– Általában magam értelmezem a szöveget, és próbálok rájönni az ok-okozati összefüggésekre, csak ritkán fordulok segítségért a szüleimhez, de az Újszövetség kapcsán néhány kérdést feltettem Gábor atyának. 
– Az osztálytársaid tudják, hogy egy „bibliatudós” van köztük? 
– Nagy részük nem, mert nem dicsekszem ezzel, ám akik tudják, azok elfogadják, hogy talán egy kicsit tájékozottabb vagyok a hit terén, és olykor kérdeznek is tőlem. Én meg próbálok válaszolni. 
– Ez akár azt is jelentheti, hogy kacérkodsz a papság gondolatával? 
– Konkrét elképzelésem még nincs a jövőmről; nem tudom, papnak hív-e az Isten. Most úgy érzem, szívesen lennék tervező vagy mérnök, foglalkoztat a történelem és az építészet is. Én még nem, Isten viszont már tudja, milyen utat szán nekem. 
– Milyen zenéket kedvelsz, s milyen könyveket olvasol a Szentíráson kívül? 
– A modern, menő zenéket nem szeretem, inkább az egyházi zene tölt fel, mert érzem benne Isten jelenlétét. Schubert Ave Mariája a kedvencem. A szépirodalom mellett szívesen olvasok egyházi témájú műveket is. Nagy élmény számomra György Attila Keresztény tanítás rajzokban című kötete. Ezt a Szent József-templom egykori sekrestyésétől, Király Klári nénitől kaptam halála előtt. 
– A nagyböjt időszaka van mögöttünk... 
– Igyekeztem kerülni a húst, s megfogadtam, hogy az osztálytársaimhoz ezentúl még kedvesebb leszek, mert néha elég türelmetlenül válaszoltam nekik. Gyakran imádkoztam az orosz–ukrán háború mielőbbi befejeződéséért is, hogy minél előbb jöjjön el a béke. 
– Hogy várod a húsvétot? 
– Nagy örömmel, de annak tudatában, hogy Krisztus örök életre hív valamennyiünket. Értünk, az emberiség bűneiért halt meg a kereszten, s legyőzve a halált, értünk is támadt fel, hogy itt maradjon közöttünk, és velünk, bennünk legyen mindenkor.