Szellemi kalandtúra Somogyban

Sashalmi-Fekete Tamás történészkutató a Somogy legújabb számába írt recenziót az MTA Néprajztudományi Intézet főmunkatársa által jegyzett kötetről, miközben Kaposvár szülöttjeként arról polemizál: a somogyi emberről szóló mendemondák, amelyek nyakasságunkat, szilaj, és olykor vadságba hajló, lázadó természetünket nagyítják fel, vélhetően az egykori vezértől eredeztethetők. 
Irodalom, kultúra, történelem, ismeretterjesztés különleges elegye ismét a folyóirat, amely induló tanulmányában Schwarczwölder Ádám születésének bicentenáriuma kapcsán veszi nagyító alá Andrássy Gyulát, kora egyik legvonzóbb férfijának tartott politikusát. 

Varga Róbert személyes emlékeket is felidézett

Ligeti Dávid, a Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem kálváriájáról értekezik; Farkas Péter az 1952-es somogyi határőrséggel kapcsolatos jelentések tanulságait tárja fel; Kovács Emőke, a Balaton szerelmese pedig a vásznakon megjelenő festői szépségű tóról készült alkotásokat elemzi. Tüskés Anna a somogyi születésű Löndhárd Ferenc népművelő-könyvtárossal készített életinterjút gyönki otthonában, s a folyóirat Szomjoltók társaságában címmel közread egy kerekasztal-beszélgetést is, amelynek a Vármegyeháza volt a házigazdája. Varga Róbert, nyugalmazott könyvtárigazgató, akinek atyai nagyapja a göllei születésű, majd ide újratemetett Fekete Istvánt, vagyis „Mestörpistát” tanította egykor, személyes emlékeket idéz a Fekete-életmű kapcsán. De cikkéből kiderült az is, mi volt a szájról szájra szálló mondás valóságalapja: „Úgy járt, mint a Mestörpista az aprószívával”. 
Az izgalmas szellemi kalandokra csábító Somogy W.-Nemessuri Zoltán prózáján kívül Zalán Tibor, Böröndi Lajos és Rozsos Gábor verseit közli, Veszelka Attila Száraz Miklós György Bitang nyarak című kötetéről is ír.