Együtt tanulják a bibliai igazságokkal a megbocsátás és az elengedés művészetét

2024.05.26. 15:42

A hit és a szeretet biztonságos védőhálót von az ellátottak köré

Lelkigondozók és mentálhigiénés szakemberek találkozóját tartották a közelmúltban Szabáson. Az önkormányzat közösségi háza adott otthont a legutóbbi Osztozónak, amelyet évek óta megrendez a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság (SZGYF) Somogy Vármegyei Kirendeltsége.

Lőrincz Sándor

Az állami fenntartású somogyi integrált szociális intézmények munkatársai az irodalom és a versmondás iránt érdeklődő ellátottakkal érkeztek, és a rendezvényhez kapcsolódóan, szakrális témájú művek hangzottak el. Többek között Wass Alberttől, Reményik Sándortól, Weöres Sándortól és Túrmezei Erzsébettől választottak egy-egy költeményt. A nyolc intézményből összesereglett versmondók produkcióját Laczkó Flórián plébános, illetve Bódis Tamás református lelkész is meghallgatta, majd ezt követően a résztvevők átvonultak a szemben lévő Szűz Mária Szent Neve-templomba, ahol a szociális ellátórendszerben élőkért és dolgozókért mutatott be igeliturgiát a két egyházi személy. 
Laczkó Flórián atya az aznapi bibliai igerészre utalva elmondta: az Úr a zárt ajtók mögött is megjelenik; Jézus előtt nincs lehetetlen. Az apostolok félelmükben bezárkóztak, ám Jézus köszöntötte őket: Békesség nektek! Jézus megnyitotta tanítványai értelmét. 
A plébános nyomatékosította: a hit összefüggésben van az értelemmel, s így felettébb hasznos, ha elkezdjük a bibliaolvasást. Olykor az emberek bezárkóznak félelmükben, pedig Isten értékesnek lát bennünket minden helyzetben – akár összetaposva is –, s nem feledkezik meg rólunk. Isten úgy fogadja el fiait, ahogy megteremtette őket, és ezt jó megjegyeznünk – tanácsolta a plébános. 
Bódis Tamás református lelkész az embereket foglalkoztató félelmekről beszélt. Egyebek mellett arra utalt: legtöbbször a jövőtől félünk, mi lesz velünk, mi lesz családunkkal, mi lesz Magyarországgal. Fel kell ismerni, hogy Isten nem a félelem, hanem az erő, a szeretet, az igazság és a józanság lelkét plántálta belénk! – javasolta. – Amikor rádöbbenünk erre, félelmeink is csillapodnak. A félelem rossz irányba vezet bennünket, ezért érdemes az Úr elé vinni és arra kérni, hogy vegye el tőlünk. Istentől jön a békesség, melyet mindannyian megkaphatunk. Odalép hozzánk, helyet kér életünkben, s nem személyválogató; nem tesz különbséget ember és ember között. 
Ezután az otthonlakók, valamint a szociális ellátórendszer munkatársai áldást kaptak. A résztvevők az igeliturgiát, illetve a közös imát követően megtekintették a templom melletti kálváriát, amely országosan is unikális, mivel a feltámadást követően a Jézus Krisztus szenvedéstörténetét megelevenítő stációképeket megfordítják; ez a kollekció az Öröm útjáról mesél… 

Ezután a lelkigondozók és mentálhigiénés munkatársak osztották meg tapasztalataikat a szociális intézményekben és a telephelyeken zajló hitéleti programokról, tapasztalatokról, jó gyakorlatokról. 

Elhangzott: Berzencén egyházi ünnepek kapcsán intenzívebb a kapcsolat a református és a katolikus egyház képviselőivel, ám havonta vehetnek részt az ellátottak evangélikus istentiszteleten. Régóta jó az intézmény kapcsolata az önkormányzattal, így a helyi rendezvényeket is látogatják az otthonlakók, és A szeretet kórusa is fellép egy-egy települési programon. Kálmáncsán viszonylag sok az értelmi sérült, akiknek zöme vágyódik a transzcendens iránt. Misén vesznek részt és felettébb fogékonyak a hitet középpontba állító, ismeretterjesztő előadásokra, de szívesen indulnak közös zarándokútra is. Legutóbb Homokkomáromban jártak. Segesden is remek a kapcsolat a katolikus plébánossal. Imakör működik, ahol a mentálhigiénés munkatárssal rendszeresen feldolgoznak egy-egy bibliai történetet, de a közös imákban, a tanúságtételekben is nagy erő rejlik. Együtt tanulják a megbocsátás és az elengedés művészetét… A betegágyaknál is enyhülést ad az istendicsőítő ének, s többen kérnek Bibliát, imakönyvet. 
A segesdi, úgynevezett „támogatott lakhatásban” (TL) élők élvezik „önállóságukat”, s a munkatársak szerint lelkileg is nagyobb nyitottság érzékelhető a TL-házak lakóinak körében. „Kijárnak” a faluba misére, és önálló műsorral készülnek egy-egy rendezvényre. Gyöngyöspusztán kéthetenként miséz a ladi plébános, de havonta református istentiszteleten is részt vehetnek a lakók, akiknek egy része a rendszeres hitéleti foglalkozásokba is bekapcsolódik. A barcsi intézményben hosszú évek óta heti két alkalommal tartanak felnőtteknek, illetve a kiskorúaknak hittant, és egy-egy jeles egyházi ünnepen ökumenikus beszélgetések zajlanak. A közelmúltban Máriagyűdre látogatott a hívek egy csoportja, de lélekben már az augusztusi drávatamási hittantáborba készülnek. A drávatamási munkatársak egyébként megfigyelték: a heti bibliaórát követően sokkal nyugodtabbak a lakók, akik egy-egy szentírási rész tanulságait is megbeszélik. Istentől azt kérik, hogy tudják továbbadni a szeretetet. 

A kéthelyi intézmény szakemberének volt már tapasztalata a fogyatékos ellátásban, s nem csügged, ha a heti hittan­órára nem szerveződött még fix csapat. Az a lényeg, hogy mindig vannak néhányan, és jó hangulatban telik a zenés együttlét. Rendkívül nyitottak a fogyatékos személyek, érzelmi intelligenciájuk ugyanolyan gazdag, mint ép társaiké. Rendre megfogalmazódnak hitbéli igazságok, a szeretet mindenkor biztonságos védőhálót von köréjük, s mint elhangzott: főleg az idős­gondozásban van igény gyónásra, négyszemközti beszélgetésekre. Az intézmény ellátottjai örömmel vesznek részt a települési programokon is. 

A szenvedélybetegek gyógyulásának ad teret a szabási részleg. A lelkigondozó szerint Isten nélkül nehéz kikerülni a szenvedélyek fogságából, s így a helyreállítás, a rehabilitáció sem túl egyszerű. A szakember gyakorta szembesül hiányos önismeretű, depressziós személyekkel, gyógyíthatatlan vagy végstádiumban lévő ellátottakkal. A bensőséges beszélgetések, a közös bibliaértelmezések azonban fontos erőforrások, csakúgy, mint Isten igéje, ami iránt szerencsére van érdeklődés. 

Hivatásként élik meg munkájukat

Az Osztozón részt vevő katolikus plébános és a református lelkipásztor az eszmecsere végén megfogalmazták: örülnek, hogy meghívták őket e találkozóra, így részletes és hiteles betekintést kaptak a szociális ellátórendszerben zajló lelkigondozásról, eredményekről, lehetőségekről. Mindketten felajánlották további együttműködésüket, segítségüket a jelenlévő munkatársaknak, akik hivatásként élik meg folyamatos próbatételekkel tarkított munkájukat, felelősségteljes szolgálatukat. 
 

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában