A Hősök napján emlékeztek a háború áldozataira

Azokért szólt a harang, akik az életüket áldozták fel a hazáért, hívta fel a figyelmet erre Balogh Dezső nyugállományú őrnagy, a rendezvény narrátora. 1917-ben, az első világháború végjátéka idején, majd 1924-ben, néhány évvel Trianon után született törvény arról, minden év május utolsó vasárnapján a magyar történelem bármely időszakában elesett katonákra emlékeznek, majd az Országgyűlés 2001-ben újra életbe léptette a törvényt azzal, hogy azokra is kiterjesztette, aki fegyverrel vagy anélkül szolgálták a hazáét, és bármilyen önkény áldozatául estek. Száz évvel ezelőtt a Hősök temploma az első világháború áldozataiért épült, de azóta sokelemű emlékhely lett, mondta emlékező beszédében Borhi Zsombor, kaposvári alpolgármester. 

A hősök napjának üzenete nem csak a puskaport szagoló nemzedékeknek szól, mindig fel kell idéznünk az országot ért megpróbáltatásokat, mert ezek meghatározzák nemzeti létünk kereteit, jegyezte meg. Zord idők könnyen teremtik a hősöket, ugyanakkor a döntések mögött emberi szenvedések állnak, hangsúlyozta. Az ünnepség végén a résztvevők koszorúztak a donneri Hősök temetőjében, és a Keleti temetőben, Reichard Béla alezredes sírjánál. Nemcsak a civil szervezeteknek, de a honvédségnek is ki kell venni a részét a megemlékezésből, mondta Puskás Béla, a Mártírok és Hősök Közalapítvány titkára, aki ezért hiányolta Kaposvár házi ezredét, annak zenekarát és katonáit a rendezvényről, de kitért arra, hogy a nyugdíjas honvéd szervezetek és a toborzó iroda is koszorúzott.