Küzdelmes élet

Emlékszem, amikor általános iskolában jártam, és közeledett a nyári szünet, nagy lelkesedéssel vágtunk neki, hogy a város túlsó felén lévő iskoláig elkalandozzunk, ahol karateedzést tartottak. Az edző bácsi nem nagyon törődött semmivel, de azt szem előtt tartotta, hogy a tagdíjat leperkáljuk, aztán szabadjára engedett bennünket. A sport alapjaival így is megismerkedtünk, de bizony azóta nagyot fordult a világ. 
Olvasom, hogy egy új küzdősport terjed Kelet-Európában, melyet egy Vik Mikheev nevű harcművész alkotott meg a koronavírus-járvány alatti bezártság idején, japán és brazil alapokat és elemeket ötvözve. Car-jitsu-nak nevezte el, miután a lényeg az, hogy egy autóba zárva birkóznak meg egymással a felek, és újfajta módszereket vetnek be egymás kiiktatására. Ilyen a biztonsági öv használata, mert azzal fojtogathatják egymást a versenyzők. Előtte a jármű első ülésén, biztonsági övvel bekötve, térdre tett kézzel várják a küzdelem megkezdésére szolgáló jelzést, és háromperces körökben csapnak össze, amíg az egyik feladja. 
Az új küzdősport fogadtatása minimum vegyes, volt aki azt kommentelte hozzá, hogy ennél értelmetlenebb dolgot még nem látott. Ezzel nehéz lenne vitatkozni, és jó lenne megélni, hogy nem azt érezzük, az összezártság miatt legszívesebben egymás torkának esnénk. Inkább az lenne szerintem helyes hozzáállás, hogy mi emberek egy csónakban evezünk, itt a lapát, és húzzuk egy irányba, mert csak akkor jutunk előre. 

Az új küzdősport fogadtatása minimum vegyes.