Üvegcsodákba burkolt lelkek a zselici kúriában

Az apró mécsesek által megvilágított üvegcsodák a Goszthony kúria pincéjében a mesterek emlékét idézte. Üvegművészek, a bárdudvarnoki Nemzetközi Üveg Szimpozionok szellemi atyjai. Jegenyés János, Sigmond Géza, akik már tíz éve nincsenek köztünk, Horváth Márton, Házi Tibor, akiknek öt éve őrzi emlékét a zselici kúria A kilencvenes években az alkotótelep alakulásától egészen halálukig vezették a műhelyeket és irányították a szakmai tevékenységeket. Annak ellenére, hogy Pécs és Budapest városában éltek, a szívük legtöbbször Bárdudvarnokra húzta őket és barátaikat.

– Hiányoznak nekünk nagyon, a kedvességük, az emberségük, az üveg iránti alázatuk. A világ legjobb üveggyáraként emlegették ezt a helyet, és minden egyes kiállítás alkalmával frissen meszelték a teret, igényesek voltak a munkájukra – emlékezik vissza Beiczer Judit keramikus. A művészetükre legjellemzőbb alkotásokkal lett berendezve a tér, központi helyet kapott Jegenyés János Kapu motívuma, ami az életművét áthatotta. Egy szinttel feljebb nyílt az atárlat, amely az idei szimpozion anyagát mutatja be, az önreflexió jegyében született alkotásokat.

A kiállított munkák bizonyítják, hogy az üvegfújásban rejlő lehetőségek szinte kiaknázhatatlanok, hisz ahány művész, annyiféle technikai kivitelezés látható a tárlaton. Fával, kővel, tükörrel kombinált plasztikák, amelyeknek alkotói a szakma tanárai mellett egyetemi hallgatók, illetve japán valamint szlovákiai alkotók. Témájában is változatos reflexiók, mély érzésekkel áthatott, vagy éppen kitárulkozó mondanivalók. Beiczer Judit helyi alkotó egy hármas portrésorozatot készített szomorú ábrázattal, tükörlapra helyezve.

– A Szálka és Gerenda címet adtam a munkámnak, utalva a híres mondásra, mely szerint nem biztos, hogy amit magunkról gondolunk, mások is úgy vélik – tette hozzá. Az alkalomhoz illően Goszthonyi Máriáról is megemlékezett a kiállítás egy életművet felvonultató tárlattal, valamint egy vetített képes bemutatón keresztül. Születésének 125. évfordulója alkalmából válogattuk össze a legjellemzőbb munkáit a nyolcvanas években elhunyt művésznek, aki 96 éves koráig alkotott itt bárdibükki otthonában. A Rippl-Rónaitól is tanult alkotó elsősorban festőnek vallotta magát, de kerámiaival szerzett megbecsült nevet – mondta Andor István a Bárdudvarnoki Kulturális Alapítvány kuratóriumának elnöke, a szimpozion szervezője.

– Emlékkiállításunkat a későbbiekben bővíteni szeretnénk, hogy az eddigi alkotótelepek anyagáról egy teljes átfogó képet tudjunk bemutatni – fűzte hozzá.