Az álomgyárig vitte az élet Herczeg Gézát

Hírportálunknak elmondták, hogy Herczeg Géza családjának története az 1800-as évek közepéig nyúlik vissza, amikor a mágocsi születésű Fuchs Mózes két fia, Fuchs Lipót (Herczeg Géza nagyapja) és Fuchs Adolf letelepedett Csokonyavisontán. Lipótnak született egy lánya is, Fuchs Netti, aki 1876-ban Csokonyában kötött házasságot Müller Nathan kereskedővel. Netti azonban házasságuk után nem sokkal Herczeg Sándor somogysámsoni illetőségű, barcsi ecetszeszgyáros-kereskedőnél kereste a boldogságot. 

A Csokonyavisonta önkormányzatának közösségi oldalán megtalálható bejegyzes szerint vélhetően meg is találta, mert csak Barcson négy gyermekük született. Herczeg Géza Oscar-díjas forgatókönyvíró volt az ötödik, ő viszont már Nagykanizsán látta meg a napvilágot 1888. március elsején. A család azért költözött a zalai városba, mert Herczeg Sándor – Géza édesapja – élesztőgyárat nyitott. 

Kiderül az is, hogy Herczeg Géza újságíróként kereste a kenyerét Budapesten, az első világháború alatt pedig haditudósító volt. A Károlyi-kormány sajtófőnökeként és miniszteri tanácsosaként is tevékenykedett 1918-ban. A Tanácsköztársaság bukása után, 1919 őszén Bécsbe emigrált, ahol több újság munkatársa, főszerkesztője volt. Benito Mussolinivel is készített interjút Rómában. Herczeg Géza rövid ideig Párizsban és Londonban is dolgozott, majd kivándorolt az Egyesült Államokba, ahol forgatókönyvíró és rendezőként keresett állást. Az egyik legnagyobb filmvállalat, a Metro Goldwin Mayer szerződtette, és forgatókönyveket írt a Paramount Pictures számára is. Rövid idő alatt felkapott forgatókönyvíró lett. Sikereinek csúcsát az 1937-ben forgatott „Zola élete” című életrajzi film jelentette, melynek adaptált forgatókönyvéért megosztott Oscar-díjat kapott. 

A barcsi helytörténeti kutatók anyagából kiderül az is, hogy Herczeg Géza a második világháború alatt az USA Hadi Információs Hivatalánál szolgált. Több sikeres színdarabot is szerzett élete során, hírneve hollywoodi munkásságán alapult.