Suhanó Csigák: Több ezer kilométer van a kaposvári ikrek lábában

– Honnan jött az ötlet, a motiváció a hosszútávú futáshoz?

– Gyerekkorunkban atletizáltunk, majd versenytáncoltunk – emlékezett vissza Pozsogár Andrea. – Ezt követően kicsit eltűnt a sport az életünkből, majd a negyedik x után elkezdtünk futni. Egyszer találkoztam egy kedves ismerősömmel, aki közölte, hogy félmaratonra készül. Ez indított el minket az úton. Azonnal hívtam a testvéremet, hogy mit szólna hozzá, ha mi is lefutnánk. Érdekes volt a válasza. Elkezdtünk készülni. Az első futóversenyen majdnem meghaltam, pedig csak hét kilométer volt, de nem adtuk fel, jött az újabb ötlet: egy 25 kilóméteres versenyen indultunk. Ez volt az első hosszútávú futásunk.

– Hogy emlékszik vissza a kezdetekre?

– Sok hibába estünk bele, mivel mindent saját magunk csináltunk. Rengeteg edzéstervet kipróbáltunk már. Azt is magunkon kellett kitapasztalnunk, hogy mit tudunk enni és inni a versenyek alatt, hogy ne ájuljunk el, s mivel tudjuk pótolni az ásványi anyagokat. Erikában vetődött fel a maraton majd az ultramaraton ötlete. Tavaly rajthoz álltunk a Deseda UltraMaratonon, de első évben sérülés miatt abba kellett hagynunk, a második évben viszont már sikerült teljesíteni a fejenkénti 126 kilómétert. Futás közben, főleg ilyen távokon rengeteget tudok gondolkodni, ilyenkor születnek meg az újabb tervek. Nehézséget a holtpont legyőzése jelent. Nálam ez 56 kilométer után jelentkezik és általában 15 kilóméteren át tart. Erre kell fejben egy olyan gyakorlat, ami átbillent rajta. A legtöbb ultrafutónak vannak segítői, ilyenkor jól jön a támogatásuk. A jókedv, a nevetés a több mint száz kilométeres távokon elengedhetetlen pluszt jelent. Ultrafutás nincs fájdalom nélkül, de a célba érés extázisa felülírhatatlan.

– Lehet ezt amatőr szinten űzni?

– Igen, semmi más nem kell hozzá csak egy jó cipő. Ez egy másodállás, hiszen, ahhoz, hogy ultrafutó legyen valaki több ezer kilométer kell egy évben teljesítenie. Munka és család mellett csináljuk. A sikeres ultrafutó mögött mindig áll egy támogató család, sokszor kísérnek minket biciklivel. Minden versenyen megtett kilométert Mariann emlékére futjuk. Ő volt a legnagyobb támogatónk, folyamatosan bíztatott bennünket. Sajnos nem érhette meg az első félmaratonunkat, de a pólóinkon őrizzük emlékét.

– Mennyit készülnek?

– Egy héten minimum három alkalommal edzünk, ilyenkor 15-40 kilómétert futunk. Ez ahhoz elég, hogy 100-150 kilométer tudjunk teljesíteni egy-egy versenyen. Emellett keresztedzéseket is végzünk, ami gyaloglásból, fallabdázásból és kerékpározásból áll. Rengeteget kell készülni, hogy majd egyszer learassuk a babérokat. Jó időben a testvérem a Zselicben én pedig a Deseda körül futok. Télen leszorulunk a futópályára és az edzőterembe.

– Sokan összetévesztik Önöket a versenyeken?

– Rengetegszer előfordul, pedig készítettünk névvel ellátott pólókat, de így is folyton összekevernek bennünket a frissítőállomásokon. Ikrek lévén teljesen egy hullámhosszon vagyunk. Minden egyes kiment körre bennünk van a másik féltése. A váltásoknál kevés az idő, egy gyors ölelés, majd futás. Így kitaláltuk, hogy van egy füzet, amibe a gondolatainkat leírjuk. Ez egy hatalmas dopping mindkettőnk részére.

– Miért pont Suhanó Csiga?

– Lágyan suhanunk, mint a hölgyek, de nem vagyunk gyorsak. Akartunk nevet változtatni, de ez sokakat megmosolyogtat. Mindenki látja rajtunk, hogy ikrek vagyunk, ezért nem abból indultunk ki.

– Mik a terveik a jövőt illetően?

– A sárvári tizenkét órás versenyre, majd az Ultrabalatonra készülünk. Az évet pedig a Desedán zárjuk, itt hagyományból szeretnénk elindulni minden évben. A versenyeket egy évre előre megtervezzük. Az ultrafutások között, edzés gyanánt jelentkezünk maratonokra és félmaratonokra.

– Esetleg egy hosszabb távú verseny, mint a Spartalon teljesítése is szerepel a kívánságlistán?

– Erre nem csak testileg, lelkileg is fel kell készülni. Spartathlonra még nem nőttünk fel. de Erika mindig azt mondja, merjünk nagyokat álmodni. Nem edzünk annyit, hogy időben tudjuk teljesíteni. Mivel nagyon motiváljuk egymást, így ha valamelyikünk szeretné, biztos, hogy mindketten mennénk.

– Meddig lehet ezt űzni?

– Ameddig a test és lélek egyensúlyban lesz, és amíg bírjuk szusszal és lábbal. Amikor regenerálódok a versenyek után telefonálok Erikának, hogy az akciós, gurulós járókeretet megvegyem-e. Sokan mondják, hogy az ultrafutásra meg kell érni, talán mi most, negyven felett értünk meg rá.