Sikeres szezont zártak, de maradt némi hiányérzet

Minden jó, ha a vége jó, ez pedig a balatoniak esetében is igaz, akik az első hét forduló után a tizenötödik helyen álltak, egyetlen pontnyira a kieső helytől. Ennek a kezdésnek is köszönhetően az őszi szezonjuk valamivel gyengébb volt a tavaszinál. Az előbbiben húsz bajnokin harminc pont, utóbbiban tizennyolcon pedig huszonkilenc jött össze, az utóbbi esetében úgy, hogy a télen Szakály Dénes és a házi gólkirály, Cipf is távozott, viszont az új igazolás, Lorentz mindössze 161 percet tudott pályán lenni sérülés miatt. Mivel a télen Tóth Kozármislenybe, Damásdi pedig Gárdonyba távozott, előbbi tizenhét találkozón négy, utóbbi tizennégyen hét gólt jegyzett a harmad­osztályban és Kecskés sérült volt, szinte elfogyott a keret. Ehhez hozzátesszük, hogy Nikházi is csak nyolc, Horváth Milán pedig kilenc találkozón tudott szerepelni tavasszal, akkor még inkább bravúr ez a huszonkilenc pont ezzel a szűkös kerettel. Ez több is lehetett volna, ha az utolsó ötön nem csak ötig jutnak. Igaz, úgy nehéz sikeresnek lenni, hogy mindössze négy – Medgyesi, György, Farkas, Benczenleitner – mezőnycsere áll rendelkezésre, mint a hajrában a Dorogi FC ellen is. Az utóbbi klub kapcsán meg kell jegyezni, hogy nem ment az alsóházi csapatokkal szemben; az utolsó hat helyezett ellen begyűjthető harminchat pontból tizenöt jött össze. A Budaörs–Dorog–Békéscsaba-trió 15 pontot vett el tőlük.
A szezon legnagyobb pozitívuma a tizenhat kapott gól nélküli bajnoki, ami – mióta legutóbb kiestek az élvonalból – klubrekordnak számít, ebből Szmola hatnak, Hutvágner pedig kilencnek volt a részese. Ennél jobb mutatóval csak a Vasas rendelkezett, a probléma az volt, hogy a tizenhat–nullára lehozottból kilencet tudtak megnyerni, a DVTK viszont ugyanennyiből például tizenhármat. Hiába a jó védekezés, sajnos tizenegy bajnokin – ebből hétszer idegenben – gólképtelenek maradtak. Ennél kilenc klub is jobban teljesített.

Domján Attila vezetőedző huszonnyolc játékosnak adott lehetőséget, a legtöbb bajnokin, harminchéten Horváth Péter szerepelt, ám a legtöbb játékperc már nem az övé, hanem Polényi Gáboré, Varjas Zoltánt és Varga Bencét megelőzve. Utóbbi dobogója némileg meglepő, hisz a nyáron Iváncsáról érkező 25 éves labdarúgónak még nem volt másod­osztályú rutinja. A legtöbbször Polényi volt a kezdőcsapat tagja, harmincnégyszer, viszont a legtöbb végigjátszott találkozóval Varjas Zoltán büszkélkedhet, harminceggyel. A házi gólkirályi címen Cipf Dominik és Horváth Péter osztoznak, akik tizennégyet szereztek a negyvenkét siófoki találatból. Az előbbi ötször, utóbbi hatszor talált be akcióból, de Kiss Balázst is ki kell emelni, aki – megismételve legutóbbi szezonját – hatszor is eredményes tudott lenni.