Hírek

2005.06.03. 00:00

A VAGYON 62 SZÁZALÉKA ODAVESZETT

Trianonban már csak az ország előre meghatározott szétdarabolását szentesítették a nagyhatalmak, de azért meghallgatták a magyar küldöttség nagy tekintélyű vezetőjének azóta is lenyűgöző hatású beszédét.

Gyulay Zoltán – Izing Antal

Az első világháború végzetes következményekkel járt Magyarország számára. Az amerikai elnök, Woodrow Wilson már 1918. január 8-án, Amerika hadba lépése előtt közzétette szenátushoz intézett, tizennégy pontból álló üzenetét, amely az igazságos békekötés feltételeit tartalmazza. A tizedik pont így intézkedik: „Ausztria–Magyarország népeinek, amelyeknek helyét a népek között megoltalmazni és biztosítani kívánjuk, legelső alkalommal lehetővé kell tenni önálló fejlődésüket”. Ezzel egy időben a külföldre távozott cseh emigránsok vezérei (Tomas Masaryk és Edvard Benes) megpecsételték a monarchia és az ezeréves Magyarország sorsát. Még azon a tavaszon, május 30-án az amerikai csehek és szlovákok megkötötték a pittsburgi szerződést, amely kijelenti, hogy a szlovákok, ha megfelelő autonómiát kapnak, csatlakozni kívánnak Csehországhoz. Wilson, aki Masaryk rokona volt, a pittsburgi szerződés ürügyén pártfogásába vette a tervezett államot. Ennek következtében az antanthatalmak elismerték az akkor még nem is létező Csehszlovákiát hadviselő félnek.

Az antanthatalmak 1918. október 5-én felkérték Wilsont, hogy az általa elkészített dokumentum alapján kezdjen béketárgyalásokat. Két héttel később Tisza István magyar miniszterelnök a parlamentben kijelentette, hogy a háborút Magyarország elvesztette. Az események fölgyorsultak. Október 30-án a Nemzeti Tanács magához vette a hatalmat, s másnap meggyilkolták Tisza Istvánt. Károlyi Mihály kormánya – a grófot a király, IV. Károly kérte fel a miniszterelnöki posztra – elrendelte a magyar csapatok fegyverletételét. A csehek betörtek a Felvidékre, a románok pedig a déli országrészben kalandoztak. Október 30-án a szlovák, november 25-én a szerb, végül december 1-jén a román népgyűlés résztvevői kimondták a Magyarországtól való elszakadást. Magyarországon dúlt a vörös-terror. Az antantállamokban pedig már senki sem vette komolyan a wilsoni elveket. Mindenki természetesnek találta, hogy a legyőzött államokra minden feltételt rá lehet és rá kell kényszeríteni.

A győzők vezetői a legyőzött államok meghallgatása, részvétele nélkül határoztak, majd kijelentették, hogy a meghozott határozatok megváltoztathatatlanok. Magyarország helyzetét különösen nehezítették a szerbek, a románok és a csehek Párizsban tevékenykedő képviselői és ügynökei. Az év folyamán a békét diktáló nagyhatalmak kisebbségi szerződéseket kötöttek Csehországgal, Szerbiával és Romániával, mivel maguk is érezték, hogy Közép-Európa új rendezése nemzetiségi szempontból veszélyes helyzetet teremt. Az utódállamokban mind jobban megnyilvánuló féktelen nacionalizmus is aggodalmat keltett bennük.

A magyar delegáció 1920. január 7-én érkezett Párizsba gróf Apponyi Albert vezetésével, gróf Bethlen István és gróf Teleki Pál segédletével. Közben a nemzetgyűlés 1920. március 1-jén Horthy Miklóst választotta meg kormányzónak. Június 4-én pedig Apponyi lemondása után a versailles-i kis Trianon kastélyban Bénárd Ágoston népjóléti miniszter és Drasche Lázár Alfréd aláírta a szerződést. November 13-án a nemzetgyűlés törvénybe iktatta, és kihirdetése után mint 1921: XXX. törvénycikk került a magyar törvények tárába. Az ország gyászba borult, a lobogókat félárbocra engedték, az újságok a címoldalaikon gyászkerettel jelentek meg. Ezzel egy időben az osztrákok követelni kezdték a nyugati magyar terület átadását, amelyet a csehek fenyegető fellépése is támogatott. Ezt a vonalat eredetileg korridornak szánták a nagyhatalmak az északi és a déli szláv államalakulatok, Csehszlovákia és a Szerb-Horvát-Szovén Királyság, a későbbi Jugoszlávia között. Az osztrákok megkísérelték a terület megszállását, de mindenfelé magyar csapatok ellenállása fogadta őket. Bethlen visszautasította az illetéktelen cseh beavatkozást, és a mindig magyarbarát Olaszország közvetítését kérte.

Október 12-én Velencében aláírták az osztrák–magyar megegyezést, amelynek következtében Nyugat-Magyarország nagyobb része az osztrákoké lett, de kimondta, hogy Sopronban és környékén népszavazást kell tartani. December 14-én a népszavazáson fölényesen győzött a Magyarországhoz való tartozás gondolata, így nyerte el Sopron a Hűség városa címet.

Apponyi Albert három nyelven beszélt

Apponyi a konferencián, 1920. január 16-án a történelmi Magyarországgal érvelt. A Kárpát-medence földrajzi és évszáza-

dok szerves fejlődése nyomán kialakult gazdasági egységére vonatkozó utalásai, a magyar nemzet államalkotó géniuszának kiemelése a nemzetiségek csekélyebb politikai vezetői gyakorlatával szemben, a magyar történelem önzetlen küldetésével – Európa védelmében folytatott háborúival – kapcsolatos megállapításai egyszerre állították dicsfénybe Szent István örökségét és igyekeztek a jövő Európájának nélkülözhetetlen részeként láttatni az egységes Magyarországot. Remekül megszerkesztett, franciául és angolul előadott, majd olaszul is összefoglalt beszéde bravúros szónoki teljesítmény volt.

A szabad demokraták a légies határokról

Pető Ivánnak, az SZDSZ frakcióvezető-helyettesének nincs pártos álláspontja, de pártja ezt a kérdést is politikai alapon közelíti meg. Az a legfontosabb, hogy területi revízió szóba sem jöhet, noha a határok igazságtalanok, és sok magyar él az anyaországon kívül, akiket támogatni kell, erősíteni bennük az összetartozás érzését. Ma is a megbékélés a legfontosabb, de nem szabad egyenlőségjelet tenni az állampolgári jogok, illetve a kulturális és nemzeti összetartozás közé. Ezért nem szerencsés a tavalyi népszavazás eredményének gyakori felemlegetése. Az Európai Unió bővítésének lehetőségét ő is fontosnak tartja mint a határok légiesítésének legcélravezetőbb lehetőségét.

Tragédiák tragédiája volt az ország megcsonkítása

Für Lajos volt honvédelmi miniszter, az MDF alapító tagja szerint 1920-ban területileg darabolták fel Magyarországot, 1945 után politikailag és lelkileg is. Elhitették a határainkon belül maradt magyarokkal, hogy a kialakult helyzet megváltoztathatatlan, s ez nem más, mint a tragédiák tragédiája, ami megmutatkozott a december 5-i népszavazáson is. A trianoni döntés mindig igazságtalan volt, s az ma is. Ennek ellenére most csak a megbékélésnek van realitása revizionizmus nélkül, bár a határon túl élő magyaroknak megadhatták volna már az autonómiát, de erre sehol sem került sor. Az EU-hoz való csatlakozás ezt sosem fogja automatikusan biztosítani.

dok szerves fejlődése nyomán kialakult gazdasági egységére vonatkozó utalásai, a magyar nemzet államalkotó géniuszának kiemelése a nemzetiségek csekélyebb politikai vezetői gyakorlatával szemben, a magyar történelem önzetlen küldetésével – Európa védelmében folytatott háborúival – kapcsolatos megállapításai egyszerre állították dicsfénybe Szent István örökségét és igyekeztek a jövő Európájának nélkülözhetetlen részeként láttatni az egységes Magyarországot. Remekül megszerkesztett, franciául és angolul előadott, majd olaszul is összefoglalt beszéde bravúros szónoki teljesítmény volt. A szabad demokraták a légies határokról Pető Ivánnak, az SZDSZ frakcióvezető-helyettesének nincs pártos álláspontja, de pártja ezt a kérdést is politikai alapon közelíti meg.

Az a legfontosabb, hogy területi revízió szóba sem jöhet, noha a határok igazságtalanok, és sok magyar él az anyaországon kívül, akiket támogatni kell, erősíteni bennük az összetartozás érzését. Ma is a megbékélés a legfontosabb, de nem szabad egyenlőségjelet tenni az állampolgári jogok, illetve a kulturális és nemzeti összetartozás közé. Ezért nem szerencsés a tavalyi népszavazás eredményének gyakori felemlegetése. Az Európai Unió bővítésének lehetőségét ő is fontosnak tartja mint a határok légiesítésének legcélravezetőbb lehetőségét. Tragédiák tragédiája volt az ország megcsonkítása Für Lajos volt honvédelmi miniszter, az MDF alapító tagja szerint 1920-ban területileg darabolták fel Magyarországot, 1945 után politikailag és lelkileg is. Elhitették a határainkon belül maradt magyarokkal, hogy a kialakult helyzet megváltoztathatatlan, s ez nem más, mint a tragédiák tragédiája, ami megmutatkozott a december 5-i népszavazáson is. A trianoni döntés mindig igazságtalan volt, s az ma is. Ennek ellenére most csak a megbékélésnek van realitása revizionizmus nélkül, bár a határon túl élő magyaroknak megadhatták volna már az autonómiát, de erre sehol sem került sor. Az EU-hoz való csatlakozás ezt sosem fogja automatikusan biztosítani. -->

Ezek is érdekelhetik