Kamerára, magyar!

A rendszerváltás után soha nem volt ekkora az államapparátus, de a jelek szerint nem tudja kiszolgálni a minisztériumokat. Legalábbis erre utal, hogy a tárcák túlnyomó többsége sajtó- és jogi osztályai, szakosodott szervezeti egységei mellett előszeretettel alkalmaz szakértőket, tanácsadókat, egyéb szakemberek garmadáját az apparátus munkáját segítendő, rengeteg pénzért.
Alkalmaznak továbbá a tárcák számos fényképészt is, hogy vezetőik fellépéseit megfelelőképpen dokumentálhassák a hálás utókornak. A hálás utókor pedig kellőképpen hálátlan ahhoz, hogy mindezt dokumentált vezetői szemére vesse, most például a szocialista–szabad demokrata kurzus szemére, mint ahogyan tették ezt maguk is néhány évvel ezelőtt, akkor éppen az Ezüsthajó Kft. Orbán Viktorról készített videodolgozatai kapcsán.
A fentiekből két lehetséges következtetés vonható le. Egy: mint már említettük, baj van a minisztériumi szakfeladati rendszerekkel. Az ott állásban, beosztásban lévők nem tudják megfelelően ellátni  a feladatukat, ennélfogva külsősöket kell alkalmazni. Szomorú lenne, ha ez igazolódna be, lévén ez esetben megkérdőjelezhető lenne az apparátus kompetenciája, többek között a tárcák jogelőkészítő munkája is.
Kettő: a külső cégek garmadája tulajdonképpen a tárcák működéséhez szükséges munkaerőt szállítja reális áron és megfelelő létszámban, éppen csak e konstrukciókban nem kell utánuk járulékot, adót, jövőre ekhót és egyebeket fizetni. Ezen következtetés azonban még messzebbre vezet: miért pont a magánszféra tartsa magát a törvényekhez, ha azokat pont az állam szegheti meg, játszhatja ki? Persze ezt mi nem mondjuk, csak gondoljuk, és hogy az egyszeri vállalkozó ezzel kapcsolatban mit gondol, azt pedig nem tudjuk, csak sejtjük. És természetesen fényképésznek nevelem a fiamat. Nagy jövő áll előtte.