Miért kellett erre eddig várni?

Ez a méreg. Szerencsére nem az, ami a vízbe kerülhetett volna. Hanem az, hogy Budapet városvezetésének és a főváros vállalatának, a vízműveknek el kellett ismerniük, nem vigyáztak kellő gondossággal a vízkészletre. A Reggel szerkesztősége győzelmi tort ülhetne, de nem teszi. Annak örülünk csupán, hogy sikerült felhívni a figyelmet a hiányosságra. Hogy három írásunk is napvilágot látott arról, hogyan nem őrzik Budapesten a fővárosiak ivóvizét. Annak örülünk, hogy mától sem felelőtlenül, sem előre megfontoltan nem juthatnak illetéktelenek olyan helyzetbe, hogy megmérgezzék a fővárosiak ellátásáról gondoskodó kutakat.

Mától ugyanis a Fővárosi Vízművek Rt. és az Országos Rendőr-főkapitányság Rendészeti Biztonsági Szolgálata közötti megállapodás értelmében rendőrök vigyáznak a létfontosságú vízbázisokra. Kétmillió ember ivóvízellátásáról van szó. Olcsó fogás, de ide kívánkozik: ha csak most állapodtak meg, akkor ki vigyázta eddig a területet? Ha csak most kérnek rendőrt, akkor eddig komolytalan volt az őrzés? Ha csak most lesz „szakértelem, személyi állomány és rendelkezési eszköz”, akkor mi volt eddig? Mondom, olcsó poén ez, de ez van. Ennyi gonoszság mégiscsak van bennem. Éppen az illetékesek magatartása miatt.

Mert az persze továbbra is felháborító, hogy nem az volt a cégvezetés első gondolata, miként oldja meg a problémát. Nem. Könnyebb volt helyreigazítással, feljelentéssel és perrel fenyegetni egy újságot, mint cselekedni. Pedig kollégáink úgy mentek be a zárt területre, hogy őrnek még csak a nyomát sem látták. Könnyedén, puszta kézzel elmozdították egy kút fedelét és bármit beleszórhattak volna.

Mától erre már senkinek nem lesz lehetősége. Ez jó hír. Nagyon jó hír. Egy kicsit nekünk is köszönhető.