Két „nyolcas” a maffiafőnöknek

Az ukrán-izraeli állampolgárságú Leonyid Sztecura jogerősen nyolc év letöltendőt kapott; ugyanennyi ideig nem lépheti át Magyarország határát. Alvilági nevén Loncsikot első fokon nyolc év fegyházbüntetésre ítélte a Fővárosi Bíróság még 2004. októberében, mert bizonyítottnak találta, hogy egy Magyarországon tevékenykedő, jól szervezett és jelentős erőt képviselő bűnözői csoport vezetője volt. Sztecura 50-60 főnyi, orosz és ukrán származású személyekből csapatot toborzott 1997-re, amely védelmi pénzeket szedett, emellett prostitúcióval és pénzbehajtással is foglalkozott.

Sztecurára emberölés bűntettének kísérletét, amelyet felbujtóként követett el, továbbá két rendbeli, bűnszervezetben folytatólagosan elkövetett zsarolásban társtettességet tudtak rábizonyítani. Az emberölési kísérletre 1997 májusában került sor. A nyomozati iratok szerint Sztecura embereivel múlatta az időt egy budai koktélbárban, ahová hajnalban betoppant egy konkurens maffiacsoport tagja, a csecsen Mavrajev Aszlambek. Loncsik intett az embereinek, akik kiráncigálták Aszlambek-et a bárból és egy kocsiba tuszkolták. Csuklyát húztak fejére és egész úton egy kést tartottak az oldalához. Egy pesti házban órákon át verték baseball-ütőkkel. Eltörték az orr- és a járomcsontját, a térdét, a kezét, az ujjait, majd a felsőtestén, valamint vesetájékán megszurkálták. Ezután egy közeli erdőbe vitték, ahol újra megkéselték. A leleményes csecsen halottnak tettette magát, így maradhatott életben.

A másik, zsarolásként minősített vádpont ennél jóval kisebb fajsúlyú, de megmutatja: Sztecura más alvilági figurákkal is kapcsolatban állt. A bíróság szerint Loncsik a Tahitótfaluban máig tisztázatlan körülmények között géppisztolyos támadás áldozatává vált Seres Zoltán „örököseként” fellépve követelt védelmi pénzt 1998-ban.

Az elsőfokú ítélet jelentős mértékben Sztecura „alvezére”, a perben egyébként harmadrendű vádlott Valentin Gudocsnyikov önmagára nézve is terhelő vallomásán alapult.