Torokrúgás és büdösbogár

Kommandónk ismét útra kelt, végigjárta a város kisebb-nagyobb bevásárlóközpontjait, hogy megfelelő, ám egyáltalán nem reprezentatív készletet állítson össze. Mindezek után lapunk munkatársai a korrekt olvasói tájékoztatást szem előtt tartva végigkóstolták a több liternyi felhozatalt, hogy az egyes termékeket különböző kategóriák szerint értékeljék. Mint a korábbi alkalmakkor, a vizsgálat természetesen ezúttal is teljesen szubjektív, ám talán mégis segít eligazodni a kólák világában. A gondos válogatást követően hét termék került terítékre, melyeket csomagolás, íz és utóíz alapján vizsgáltak és értékelték – 0-10–es skálán – szakértőink.

Hogy a viadalt ne tegyük irreálissá, a két ismert, nagy márka szándékosan nem került a vizsgált termékek közé, sokkal inkább az olcsó, a vásárlót leginkább az árával megfogó italok közül szemezgettünk: milyen lehet az a kóla, amelyik se nem Coca, se nem Pepsi, de barna és pezseg...

A viadal kiábrándító eredménnyel zárult, a legmagasabb pontszámok rendre a külcsín kategóriában születtek: csak itt sikerült három pont fölé tornászni egy-két átlagot. A legcsinosabb palack a Tesco, sokatmondóan Cola névre keresztelt italának jutott – némi meglepetésre az előzetesen favoritnak jósolt elefántokkal vevőt csábító Trombi Dumbi, – melyet egy öntudatos szomáliai menekült sem hagyott volna szó nélkül – csak bronzérmes lett.

– Ilyen íze van a számnak egy átcserkózott éjszaka után reggel, ha nem volt erőm fogat mosni – mondta egy szuszra éppen szabadságolt szerkesztőnk az ormányos kóla megkóstolása után, bizonyítva, hogy akadnak kategóriák, amikor a bronz is szépen csillogna.
– Két deci elfogyasztása is órákig tartó bénultságot okoz – bólogatott sportos kollégánk, aki három korty után már piros pöttyöket érzett a tarkóján.
Ezek után nem meglepő, hogy Trombi Dumbi az ízversenyben az utolsó előtti, míg összetettben az utolsó helyen zárt. Védelmére legyen mondva, csak hét század hiányzott neki a középmezőny élét jelentő negyedik helyhez.
– Ilyet ihattak már minden mindegy alapon az ikertornyok lerombolói – jegyezte meg marketinges munkatársunk a hatodik helyet elcsípő Tesco Cola elkortyolása után, majd csendesen rosszul lett. A lé másnál sem múlt el hatás nélkül, verselő hajlamú kollégánk tizenhét razglednyicát faragott egyetlen korty után...

– Tavalyi, napon érlelt, hirtelen lefagyasztott, majd lassan felengedett gomba leve – foglalta össze plasztikusan a Siti versenyzőjének tesztelését követően tördelőnk, aki percek múlva is az ital hatása alatt állt: – Úgy érzem magam, mintha Bruce Lee torkon rúgott volna.
– Ez az utóíz sohasem fog elmúlni a számból – köpködött diszkréten a versenyt nemzetközivé emelő cseh Veseta elfogyasztása után a Kaposvár rovat egyik tagja. – A legkitartóbb Torgyán-barát kisgazdák állhatatosságával vetekedik...

– A Fűrész horrorfilm lányregény az utóízhez képest – helyeselt a túlzott szénsavtartalomtól aprókat böffentve, s egyre növekvő hányingerrel küszködve sportos kollégánk, majd hirtelen elmezavarral küzdve áttért a Tesco klasszikusára. – Mintha kettéharaptam volna egy büdösbogarat – lehelte, majd kicsúszott kezéből a pohár.
– Ááá, csak feloldotta a palackot – mondta jóhiszeműen fotósunk, aki egész sorozatot komponált a gyomormosás előtt című, később megjelenő kompozíciójához.

– Ez egész jó – hangzott a sok nyögés-hörgés közepette, mire mindenki dermedten fordult a hang gazdája felé. Tesztelésben újonc, szerkesztőségünkhöz nemrég csatlakozott ifjú állt a pillantások kereszttüzében, aki félénken nyújtotta harcedzett kollégái felé az összetettben ezüstérmes Holiday üvegét.
– Végül is..., olyan citromos-uborkalés – járt körbe a palack, s valóban, a szénsavas barna ital jobbnak bizonyult társainál. Persze nem jónak. Mint ahogyan a verseny győztese, a Freeway fantázianevet viselő itókával sem kínálnánk meg még távoli ismerőseinket sem. Ráadásul esetében érvényesült az ár-minőség arány, hiszen 71 forintos literenkénti árával a mezőny – holtversenyben – legdrágább nedűjeként lett nevezve.