2009.07.31. 11:32
Ásványvízteszt: ammóniaszagú löttytől a fagiforig
Ismeretlen gyümölcsökből kevert horvát koktélok uralják az ízesített ásványvizek mezőnyét.
Elsőként természetesen a külcsínt vették górcső alá: a korábbi tesztelésekkel összehasonlítva az ízesített ásványvizek küllemén dolgozó stábok jól szerepeltek, a maximális pontszám felét minden versenyző elérte.
[caption id="" align="aligncenter" width="334"] Ismeretlen gyümölcsökből kevert horvát koktélok
[/caption]
– Hajrá, lilák! – nyomta meg a tollat régi dózsás kollégánk a vörös és kék áfonyás palack láttán. A horvát cég termékének celofánja ugyan inkább a hetvenes évek Békéscsaba-mezeit idézte, de egy igazi szurkolónak minden viola egyforma. Utóbbival mélységesen egyetértettek a szerkesztőség zöld-fehér hajlamú tagjai is, és igencsak lepontozták a jobb sorsra érdemes butéliát.
Mely így is csaknem felfért a dobogóra, de a zöldek többen voltak, így a kategória bajnoki címét a két, a szokottnál több Fradi-színt használó – amúgy ugyanazon horvát cégtől származó – vetélytárs, a citrom-limetta és az eper-guava nyerte, orrhosszal megelőzve a somogyi színekben induló körte-kaktuszfüge ízesítésű versenyzőt.
– De mi a rosseb az a guava? – hangzott el a teljesen kézenfekvő kérdés, melyre, mivel mezőgazdasági szakértőnket teljesen lekötötte az aratás, nem érkezett kielégítő válasz. Az elhangzott felvetések közül egyik sem kapta meg a megfelelő számú voksot, így végül az interneten kellett utánanézni, egyáltalán mit is kevertek a krobótok a vízbe. A társaság fele ekkor sem lett nyugodtabb...
Nyugtalanságukat csak fokozta a tudat, hogy mostantól fokozottabban igénybe kell venniük érzékszerveiket. Elsőként a palackokból áradó, a műanyaggal kellemes elegyet alkotó illattal kellett megküzdeniük.
– Olyan illata van, mintha összeöntötték volna a Fagifort valamilyen olcsóbb vécéillatosítóval – jelentette ki a kategória egyik sereghajtójáról sokat tapasztalt fotós kollégánk.
– Inkább a negyven éve kimosatlan kadarkás hordóra hajaz! – mondott ellent neki a bor(ászat) rejtelmeiben gyakran és mélyen elmerülő online szerkesztőnk.
– Jobb, mint az ammónia – döntötte el a vitát nazális hangon beszélő, szénanáthás tördelőnk, aki egyetlen szippantásnak köszönhetően két hét után ismét megfelelő mennyiségű levegőhöz jutott az orrán keresztül.
[caption id="" align="aligncenter" width="334"] A végeredmény
[/caption]
A szagbajnokságot végül a dizájnkategóriában is jól szereplő somogyi versenyző nyerte, holtversenyben a horvátok alma-licsis – És az mi a franc?, próbálkozott valaki ismét, de lehurrogták, negyven fokban elég volt ennyi környezetismeret-óra – próbázójával, míg a bronz szintén a délnyugati szomszédhoz, egészen pontosan a citrom-limettához került.
– Ez tokány? – fedezte fel megdöbbenten az ínyenc (vicces?) tervező által az eper mellé adagolt borsot kiadós kollégánk, s látszott rajta, a németajkú versenyző eleve hendikeppel indul nála a versenyben. Másoknak viszont éppen hogy elnyerte a tetszését a nem éppen hétköznapi párosítás, sőt akadt, aki egész cégbirodalmat vizionált a gyertyánosi források és az Erős Pista kombinációjából piacra dobandó – természetesen hungaricumként bejegyzendő – mix üzleti hasznára alapozva. Mindez azonban csak a középmezőnyhöz volt elegendő, a korábbi kategóriák menői itt is hasítottak: az alma-licsi orrhosszal előzte meg a citrom-limettát és a nagymama málnaszörpjére még csak nem is emlékeztető, mégis sokakban nosztalgikus pontkitöréseket kiváltó málnás vizet.
Ezek alapján nem meglepő, hogy összetettben taroltak a horvátok: a citrom-limetta nyert, büszkeségünkre a somogyi kaktuszfüge-termelést kiválóan hasznosító megyebeli versenyző futott be az ezüstre, míg az alma-licsinek jutott a bronz. A sort a gyerekeknek különösen ajánlott, amúgy legdrágább citrusízű víz zárta. Na, ez a klasszikus citromdíj...