Segítettek a csurgói és a barcsi diákok is

A csurgói középiskolások dallal és süteménnyel is köszöntötték az időseket, segítettek nekik virágokat ültetni, és az ablakokat is fényesre pucolták.

A csurgói Nagyváthy János Közép- és Szakiskolában 583-an tanulnak. Sokrétű, gimnáziumi, szakközépiskolai, szakiskolai képzés is folyik, ez utóbbi keretein belül negyedik éve foglalkoznak szociális gondozók képzésével. A 10/K osztály diákjai, Balogh Melinda, Bogdán Anett, Dublinszki Renáta,  Fliszár Anita, Holdosi Katinka, Ivanics Dóra, Jandzsó Nóra, Kis-Nádai Adrienn, Lakatos Renáta, Lovren-csics Vivien, Nagy Viola, Pein
Gizella Vanda, Szigeti Tamara, Szilvási Anikó, Tóth Alexandra, Varga Imola, és a 10/B-ből Mák Elvira foglalkozott az idős emberekkel. A diákok ajándékokat készítettek számukra, rendezvényeken léptek föl, bevásároltak, takarítottak, udvart rendeztek és virágot is ültettek.

[caption id="" align="aligncenter" width="334"] Az idősek nagyon örültek a fiatalok látogatásának
[/caption]

– Az idősek otthonában nagyon kedvesen fogadtak bennünket – idézte föl Varga Imola. – Leültünk szusszanni egyet, kaptunk egy kis üdítőt, és indulhatott a meló. Az eleje nagyon vicces volt, mivel nekiálltunk ablakot tisztítani ablaktisztító nélkül, újságpapír nélkül, de aztán Ica néni megoldotta a problémát. Fényképeket is készített a lányokról, és engem is szeretett volna lefényképezni, de én, ahogy tudtam, elbújtam. Jól esett, hogy jött utánam a kis fényképezőgépével, végül lencsevégre kapott. A legizgalmasabb dolog a terasz ablakainál történt. Nem tudtuk felállítani a létrát, így Anikónak cirkuszi mutatványokhoz kellett folyamodnia, hogy megpucolja az ablakot. Tanár nénike volt a biztosító kötél, támasztotta Anikó hátát, nehogy lepottyanjon a betonszegélyről. Végül nagyon jó volt látni, ahogy csillogtak az ablakok.



– Elmentünk a lányokkal az idősek otthonába megköszönteni az idős néniket – írta Mák Elvira. – Meglepetéssel készültünk, versekkel, dallal, sütivel, és üvegfesték virággal, amit mi készítettünk. Elkezdtük a műsort, elmondtuk a verseket, énekeltünk, és megköszöntöttük őket. Leültünk közéjük az asztalhoz. Láttuk az arcukon, hogy nagyon meghatódtak. Ott volt egy néni, ott ült velünk és könnybe lábadt a szeme. Sírva mesélte, hogy neki is van családja, gyerekei, de olyan tragédia történt vele, hogy meghalt az édesanyja, rá nemsokára a férje és az édesapját is elveszítette. Egyedül maradt a gyermekeivel fiatalon. Mondanom sem kell, hogy miközben sírva mesélt nekünk, mi is vele együtt sírtunk. Nagyon megható volt és nagyon szívhez szóló. Én személy szerint nagyon örültem neki, hogy részt vehettem ezen a napon és, hogy osztozhattam a néni fájdalmában.

[caption id="" align="aligncenter" width="334"] Mindenki jól érezte magát
[/caption]

– Nagyon jó volt az idősekkel együtt érezni – emlékezett Lakatos Renáta. – Amikor megérkeztünk az otthonba, attól a perctől nagyon örültek nekünk. Az iskolában készítettünk keksztekercset és kókuszgolyót, nagyon örültünk, hogy ízlett a sütemény az időseknek. Meglepetés ért bennünket is, ajándékot kaptunk tőlük, egy kis kerámia figurát és ők is hoztak nekünk süteményt a boltból. Közösen beszélgetve, nevetgélve elfogyasztottuk a finomságokat. Hamar elrepült az idő és menni kellett a buszra. Jól éreztem magam, remélem lesz még alkalom, hogy eljöhetek!

A barcsi Széchényi Ferenc Gimnázium diákjai rendszeresen korrepetálják az aranyos tanulókat, s a munka mellett barátokra találtak a kutyamenhelyen is.

Barcsi középiskolások idézik föl, mit és miért segítettek.
– Az önkéntesség nemcsak szép dolog, hanem számos előnnyel is járhat a vállalkozó szellemű emberek számára – mondta Horváth Viktória. – Széleskörű tapasztalatokra és gyakorlati tudásra tehetünk szert. Egyre több cég figyel fel, hogy szakembereinek önkéntes munkára való ösztönzése elősegíti az alkalmazottak kreativitásának, munkakedvének növekedését. Az önkéntesség segít környezetünk jobbá tételében. Az Arany János Általános Iskolába járok, hogy azokon a diákokon segíthessek, akiknek tanulási nehézségeik vannak. Nagyon jó érzés ezeken a nehezebb sorsú gyerekeken segíteni. Jó látni őket mosolyogni, közvetlenek és nyitottak. Nekünk lehet, hogy nem tűnik nagy dolognak az, amit csinálunk az önkéntes munka során, másoknak mégis rengeteget jelent. Az első pár órán játszva próbálkoztunk megismerni a másikat. Majd két tanuló érdeklődését próbáltam felkelteni a német nyelv iránt, s megszerettetni velük azt. Főleg olvasási és szövegértési feladatokat gyakoroltunk. Szívesen folytatom az önkéntességet a továbbiakban is.

[caption id="" align="aligncenter" width="334"] Minden szeretetért hálásak voltak a kutyák
[/caption]

– Négy héten keresztül, heti két alkalommal önkéntes munkán vettem részt a barcsi Arany János Általános Iskolában – mesélte Óvári Dorina. – A korrepetált tanulók 5-6. osztályosok voltak. A leggyakrabban matematika tantárgyból szorultak segítségre, de természetismeretet, magyart, történelmet és német nyelvet is tanultam velük. Az órák hol könnyebben, hol nehezebben teltek. Nagyon örültem neki, amikor az én segítségemmel egy-egy jobb jegyet kaptak és eldicsekedtek vele másoknak. Számomra nagyon tanulságos volt ez a pár hét.

[caption id="" align="aligncenter" width="334"] Segítettek a kutyamenhely takarításában
[/caption]

A Barcsi Természet- és Állatvédő Egyesület állatmenhelyén is sok középiskolás diák segített a munkájával. Etetik, gondozzák a kutyákat, takarítják ketreceiket és az udvart, valamint játszanak az állatokkal, akik hízelgéssel hálálják meg a szeretetet, amit kapnak.

Szabó Natália így emlékezett: – Amikor megtudtam, hogy van lehetőség önkéntes munkát végezni, rögtön a barcsi kutyamenhely jutott az eszembe. Imádom az állatokat, és remek ötletnek találtam, hogy segítsek a kutyáknak. Amikor belenéztem egy kutyus szemébe, láttam a szeretetet és a hálát. Minden egyes eltöltött perc csodás volt annak ellenére, hogy dolgoznunk kellett. Takarítottunk és a kutyák ételét készítettük elő. Az ott dolgozók is pozitívan álltak hozzám, befogadtak. Sokat beszélgettünk az életükről és hogy miért szeretnek itt dolgozni. Nagyon megható volt, amikor először jártam a menhelyen és a főnök végigvezetett, s minden egyes kutyának elmondta a saját történetét, leírta személyiségét. Ekkor rájöttem, hogy jól döntöttem, hogy idejöttem. Boldogsággal töltött el, hogy vannak még igazi állatbarát emberek. Persze rögtön első nap megtaláltam a kedvencemet, Rókát, aki egy gyönyörű kedves szuka, egy igazán sajátos történettel, de sajnos nem hozhattam haza, hiszen itthon két kutyus vár. Annak is nagyon örültem, hogy aki fuvarozott minket, egy nagyon kedves közvetlen srác volt, aki ugyanúgy kivette a részét a takarítás. Jó érzés volt segíteni, és egy kis boldogságot vinni a gazdátlan állatok életébe.