Eltűnt egy városnyi ember Somogyból

Az aprófalvas településszerkezet, s az ezzel járó elöregedés a kistelepülések esetében még meg is magyarázhatná az ilyen mértékű fogyást, ám hogy Somogy gyenge gazdasági helyzete is hozzájárul a népességcsökkenéshez, bizonyítja, hogy a megye tizenhat városa közül csak Zamárdié nőtt, s Kaposváré, Igalé, Balatonföldváré, Nagybajomé és Siófoké csökkent alig érezhetően, ám Tab és Lengyeltóti majdnem minden ötödik lakosát elveszítette tíz esztendő alatt.



Illyés András statisztikus-demográfus szerint abszolút a gyenge gazdasági potenciált jelzi, hogy a somogyi kistelepülésen élők nem a szomszédos városokba vándorolnak el, hanem az ország más részeibe, esetleg külföldre.

Míg tíz évvel ezelőtt száz olyan település akadt Somogyban, melynek lakosságszáma nem érte el a félezer lelket, addig az idén már 119 ilyen falu akad. Jelenleg éppen egy tucat klasszikus, száz lakos alatti aprófalu található a megyében, öttel több, mint egy évtizede, és tízzel nőtt a kétszáz alattiak csoportja is. A megye legkisebb települése most Rinyaújnép, ahol 2003 óta 28-cal élnek kevesebben, azaz 42 százalékkal csökkent a népessége – jelenleg 39-en lakják a falut. De félszáznál kevesebben élnek Libickozmán – 43-an – és Hosszúvízen – 44 lakos – is. Szintén feltűnő, hogy míg tíz éve tíz ötezer fősnél nagyobb település volt Somogyban, addig – Balatonlelle, Fonyód és Tab jelentős népességfogyása miatt – már csak hét. A tízezer feletti városok száma egyelőre nem változott, ám ha a tendencia marad, akkor Nagyatád hamarosan kikerül ebből a körből.

A megye települései közül tizenegynek csökkent legalább harmadával a lakossága, jellemzően a legrosszabb gazdasági helyzetű, munkahelyhiányos térségekben. Barcstól délkeletre, a 6-os főút és az országhatár közötti csücsökben Kastélyosdombó, Potony és Tótújfalu népessége is drasztikusan csökkent, Nagyatádtól délre Rinyabesenyő és Rinyaújnép minden tíz lakosából négyet elvesztett egy évtized alatt, a marcali kistérségben az aprócska boronkai zsákfalu, Hosszúvíz lakossága már a félszázat sem éri el, jelentős fogyás tapasztalható a megyeszékhelytől nagyjából húsz kilométeres körön kívül eső falvaknál – például Büssü, Kercseliget, vagy az észak-zselici Kaposgyarmat és Cserénfa –, illetve a Tabtól délre eső kistelepüléseken – Somogyacsa, Somogydöröcske – is.

Arányaiban a legjelentősebb veszteséget Gadács könyvelhette el. Az Igaltól keletre, a tolnai megyehatárnál fekvő zsákfaluban tíz esztendeje még 136-an éltek, az idén azonban már csak hetvenhárman lakják, azaz 46,4 százalékkal csökkent a település népessége.
– Nincs munkahely a faluban – indokolta a jelentős fogyást Szabó László polgármester –, így a fiatalok elvándorolnak, az öregek pedig kihalnak. Utánpótlás híján folyamatosan fogy a falu, az elmúlt években mindössze egy új bejelentkező akadt, családokból, fiatal házaspárokból, akik a megmaradás alapfeltételei, egy sem jött.

A környéken Igalban lehet egyedül munkát találni, néhányan a somogyszili téeszből alakult gazdasági társaságnál dolgoznak, vagy Kaposvárra járnak. A buszközlekedés a polgármester szerint még jónak is mondható, ha más, somogyi zsáktelepülésekkel hasonlítják össze, ám a megyeszékhely 33 kilométer, azaz sokan egyszerűen nem engedhetik meg maguknak az állandó bejárást.
– Ha nem sikerül a közelben munkahelyeket létrehozni, biztosan nem lehet megállítani a lakosságfogyást – folytatta Szabó László. – A környéken mindenütt hasonló a helyzet, s nemcsak Somogyban, de a megyehatár tolnai oldalán is folyamatosan és drasztikusan csökken a falvak lakossága. Az ilyen világvégi kisfalvaknak, mint a mienk is kilátástalan a helyzetük. Itt csak az öregek maradnak, vagy azok a fiatalok, akik nincs lehetőségük elmenni máshová...