Közélet

2012.10.06. 08:31

Olykor karddal is írták a szentjakabi apátság történetét

Hit, építkezés, hatalmaskodás, végvári harcok, pusztulás és újjászületés a romegyüttes múltjában és jelenében.

L. Balogh Krisztina Kaposvár főépítésze, Nagy Zoltán helytörténet-kutató

A 11. század közepén a Szent István korában nyugatról bevándorolt Győr lovag fia, Atha (más néven Ottó) királyi várispán uralta a mai Kaposvár területét. Ő volt az, aki 1061-ben bencés monostort alapított Zselicszentjakabon, a Kapos folyó völgyéből meredeken kiemelkedő, 193 méter magas dombon. Az alapítólevélből kitűnik, hogy Atha ispán – bár ezzel jottányit sem kisebbednek az érdemei – létező hagyományt folytatott az adományozással: az ő idejében már állt ott egy régi, romos templom, amelyet most újjáépíttetett Szűz Mária, Szent Jakab és Mindenszentek tiszteletére. (A monostor alapítólevelének átírt szövegét 1957 nyarán találta meg Kumorovitz L. Bernát professzor egy 1377-ből származó visegrádi ítéletlevélben.)



Szentjakab a magánszemély által létesített legkorábbi magyarországi monostorok közé tartozik. Jelentőségét mutatja, hogy felszentelésén – 1067 körül – a dalmáciai hadjáratból hazatérő Salamon király és Géza herceg is részt vett. A monostor azonban viszonylag szegénynek számított, legalábbis a királyi apátságokhoz képest, és sok tekintetben ki volt szolgáltatva a felette kegyuraságot gyakorló földbirtokosok – a Győr nemzetségbeli Szerdahelyiek – önkényének. A feudalizmus olykor kíméletlen hatalmi harcaiban mindamellett az apát is részt vett, hiszen nemcsak egy tekintélyes egyházi intézmény élén állt, hanem a társadalmi-politikai életnek is szereplője volt. (Megesett, hogy a király is foglalkozott a panaszokkal, miszerint számos erőszakosság történt a Szerdahelyiek kárára, amelyekért a zselicszentjakabi apátot és a kaposújvári várnagyot tartották felelősnek…)

A hatalmaskodások és a birtokviták újra és újra fellángoltak a középkor évszázadaiban, részben azért, mert nem tisztázódott megnyugtatóan a bencés apátság feletti kegyúri jog kérdése. Mária királynő és Erzsébet anyakirályné 1386-ban végül utasította Benedek veszprémi püspököt, hogy a további botrányok megelőzése érdekében foglalja jegyzékbe a szentjakabi apátság javait, ugyanakkor megerősítették a Szerdahelyieknek az apát választására való jogát. Tehát megengedték, hogy a kegyurak azt tehessék apáttá Zselicszentjakabon, akit akarnak, ha az illető különben alkalmas a tisztségre. A Szerdahelyiek természetesen saját rokonukat, Miklós fia Bertalant akarták, akit 1387 januárjában be is iktattak a magas tisztségbe…

A háttérben mégis fokozatosan bővült, szépült és fejlődött a monostor épületegyüttese. A háromhajós templom kövei között a megye legkorábbi Árpád-kori faragványait is meg lehet találni.
1400 körül gótikus stílusban alakították át az eredetileg román stílusú apátsági templomot. A pilléreket megvastagították, és támpilléreket is beépítettek. Minden valószínűség szerint az átépítéssel függ össze, hogy IX. Bonifác pápa 1392-ben búcsút engedélyezett a monostor templomának, amely a Szent Jakab-zarándokútvonal egyik somogyi állomása lehetett. A gótikus átalakítás idején épült ki teljesen a kolostorszárny is. A templomból a déli oldal sekrestyéjén át lehetett eljutni a központi udvaros kolostor kerengőjébe. A kolostor nyugati részén helyezték el a konyhát és a refektóriumot, a déli oldalon bizonyára a káptalantermet. A keleti oldalon egy dongaboltozatos, nagy pincében tárolták a bort és a terményeket.

1508 tavaszán Thurzó György zalavári és Miklós bátai apát látogatta meg a zselicszentjakabi apátságot, ahol ekkor az apáttal együtt hat szerzetes élt. A vizitálók elégedettek voltak, hiszen, mint írták, „mindent olyan rendben találtunk, ahogyan azt az előd apátok ebben a monostorban elrendelték. Hibájául csak azt állapítjuk meg, hogy szerfölött magas e Szt. Jakab-apátság szolgaszemélyzetének létszáma, akik a monostor javait feleslegesen fogyasztják, mert nem volna rájuk szükség, s akik a saját fejük szerint – minden fegyelem és szigorúság nélkül – jönnek-mennek a monostorban.”
1550-ben viszont már egészen elhagyatott volt a nagy múltú apátság; szerzetesek helyett katonák lakták – hiszen ekkor már minden nappal kézzelfoghatóbbá vált a török veszély. Maga az épület is átalakult némileg: a 16. század elején egy külső védőfalat is felhúztak a kolostor keleti zárófalán kívül, ami szintén arra utal, hogy már várként próbálták használni, nem egyházi épületként. A kaposújvári vár elestével aztán a szentjakabi apátság sorsa is megpecsételődött; több mint százharminc esztendőre török uralom alá került.

A monostor a hódoltság után nem nyerte vissza régi fényét. Apátot ugyan még ekkor is kineveztek, de ez már nem jelentett egyebet puszta címnél. Zselicszentjakab utolsó apátja, Szabó András 1807-től 1818-ig töltötte be ezt a tiszteletreméltó hivatalt.
A török hódoltság alatt teljesen elnéptelenedett, majd életre kelt Kaposszentjakab falut csaknem elpusztította az 1908 májusában támadt tűzvész. (Csak tizenöt lakóház marad sértetlen a településen.) A község 1950 óta Kaposvárhoz tartozik; 2003-ban alakult meg a részönkormányzat.

Olvasóink, akik felismerték a szentjakabi apátságot:

Pappné Bíró Mária, Martonné, Kúsz Mária, Szigeti László, Tóthné Tamásovics Klára, Soós Béla Zoltán.

Köszönjük a megfejtéseket!



A bencés apátság régészeti feltárása 1960-ban indult meg Nagy Emese régész vezetésével. Ekkoriban a kolostor és az apátság hajdani épületeiről csak egy nyolcszögletű, sarkain kívülről lizénákkal tagolt rommaradvány árulkodott a domb tetején. A feltárás előtt ezt az épületrészletet az apátsági templom szentélyének vélték, azonban a munkálatok során bebizonyosodott, hogy semmi köze sincs a templomhoz, hanem egy önálló, 14–15. századi gótikus, centrális temetőkápolna. A feltárás során a kápolnától délre előkerült a román kori apátsági templom is, látszólag háromhajós, egyapszisos alaprajzzal. A dongaboltozatos, igen keskeny „mellékhajók” egyes szakaszai azonban a főhajótól fallal elválasztva épültek – valószínűleg temetkezési, illetve szertartási-előkészületi célt szolgálva –, ami eltért a magyar román kori építészetben általánosan alkalmazott (Lébény, Ják, Győr stb.) megoldástól. A feltárás során előkerültek – a templom nyugati oldalán – a karzatot tartó pillérek és a karzatra vezető lépcső maradványai, amelyek igazolták, hogy a templom a kegyúri bencés monostor típusához tartozik, hiszen a karzat minden esetben a donátor és családja számára készült. A rendkívül gazdag feltárt kőfaragványanyag is arról tanúskodik, hogy a templomot a gótika idején átépítették.

A restaurált műemlékegyüttest 1972. augusztus 23-án adták át a közönségnek. (A helyreállítás terveit Zádor Mihály építészmérnök készítette, a munkát az Országos Műemléki Felügyelőség pécsi építésvezetősége végezte.) Később azonban rohamosan pusztulni kezdett a műemlék, amelyet a felújítás után 1993 májusában nyitottak meg újra a látogatók előtt. 1999-ben Kaposvár város tulajdonába került az épületkomplexum, s a Vaszary Képtár, a Vaszary Emlékház, valamint a Szentjakabi Bencés Apátság Romkert összevonásával 2004-ben jött létre a Művészetek Kincsesháza. 2010 tavaszától a romkert kiállítási kertjében az apátság makettje is megtekinthető.

Az ezredfordulón – Sziklai Judit tervei szerint – ismét felújították, s egy új fogadóépület, valamint a kerengő feletti védőtető megépítésével tették még kedveltebbé az értékes műemléket. 2001 augusztusában, Szent István napja előtt avatták fel a rom- és épületegyüttest, amely az új évezredben is gyakorta ad helyet kulturális rendezvényeknek. Egy szép műalkotást, amely államalapító nagy királyunkat ábrázolja, annál az épületnél is megcsodálhatunk, ahová a jövő héten igyekszünk.

[caption id="" align="aligncenter" width="334"] Hol látható ez az épületrész? Írja meg: Somogyi Hírlap szerkesztősége, 7400 Kaposvár, Kontrássy utca 2/A, vagy [email protected]
[/caption]

Köszönjük a megfejtéseket! A szentjakabi apátság Hol látható ez az épületrész? Írja meg: Somogyi Hírlap szerkesztősége, 7400 Kaposvár, Kontrássy utca 2/A, vagy [email protected] -->

Ezek is érdekelhetik